Tale of the White Demon

|33|

"If I told you what I was/Would you turn your back on me?/And if I seem dangerous/Would you be scared?"   
(Imagine Dragons-Monster)                                                                                                                                                              
-Hé, srácok, megvagytok? – Sugino járt a legjobban, őt ugyanis nem ütötték le, így aztán néhány percnyi ernyedten heverés után már fel is bírt tápászkodni. A csapat többi tagja azonban elég ramaty állapotban volt. Nagisa eszméletét vesztette a tarkójára mért ütéstől, Karma felülni sem bírt, Yume pedig alig lélegzett, és minden levegővételnél erőtlen hörgés tört fel a tüdejéből. Felállni természetesen ő sem tudott.

-Élek... – Karma hangja rekedtes volt, arcán nyoma sem látszott ezúttal a bajkeverős vonásoknak, amikor Yuméhez kúszott, és gyengéden végigsimított a vállán – Yume-chan... Yume... minden oké?

-Persze, mindennapos állapot, hogy károsul a légcsövem – a lány ülésbe tápászkodott, de elvesztette az egyensúlyát, és a feje Karma vállán kötött ki. Nem volt annyi ereje, hogy odébb üljön, csak kibomlott, hosszú haját rázta ki az arcából. A fehér tincsek véresek voltak az arca környékén.

-Ha szarkasztikuskodni még tudsz, akkor nem lehet túl nagy bajod – nézett rá Karma. Yume felmordult, és inkább az épp ekkor magához térő Nagisát szuggerálta.

-Most... most mi legyen? – a kék hajú fiú fájdalmasan tapogatta a fejét, arcán kis zúzódás kezdett kialakulni, ahol a járda találkozott a bőrével.

-Itt van nálatok Korosensei útikönyve, ugye? – jutott Yume eszébe – Nézzük meg, hátha ír valamit erről! Kár, hogy az ájultakat is elvitték ezek a mocskok, kivallathattuk volna őket...

-De tényleg, mitől ijedhettek meg ennyire? – kérdezte Sugino. Yume elpirult, a bőrkarkötőivel kezdett babrálni.

-Ez... régen a yakuzavezérek menyasszonyainak mindig ilyen tetoválásuk volt – felmutatta a kezét, hogy mindhárom fiú jól lássa a bőrét díszítő fekete rajzot – Azt jelezte, hogy senki ne merjen hozzájuk érni sem, mert az egész klán haragját vonná azzal magára. A helye mindig a bal kéz volt, de a körvonalon belül a minta klánonként más. Ha egy kicsit is tisztában lennének az alvilág dolgaival, látták volna, hogy ilyen klán nincs, de hát, úgy tűnik, amatőrök. – vont vállat mosolyogva.

-És akkor... te most egy yakuzavezér menyasszonya vagy? – sötétült el Karma tekintete.

-Jaj, de hülye vagy – forgatta meg a szemeit Yume, és meggondolatlanul hozzátette – Az, ahonnan én jövök, sokkal mélyebben van, mint a yakuzák. De ez most nem fontos.

-Hogyan lépj túl a sokkon, ha kiderül, hogy az általad vásárolt szuvenír csak hamisítvány – olvasott fel egy random bekezdést Korosensei útikönyvéből Sugino, aztán tanácstalanul felnézett – Nem hinném, hogy erre van szükségünk...

-A következő sem rossz – kukucskált át a fiú válla felett Yume – Hogyan birkózz meg a folyóparton andalgó szerelmesekkel örök szingliként. – ha nem épp elrabolták volna a legjobb barátját, biztos tett volna pár, Suginora és Yukira irányuló megjegyzést, most azonban ennél jóval fontosabb dolguk volt.

-Ezekkel nem kéne foglalkoznia! – csattant fel a baseballos fiú, arca enyhén kipirult a helyzet miatt.

-Mit tegyek, ha a csapatom egy tagját elrabolják? Mégis miféle útikönyv venné figyelembe ezt a lehetőséget is? – bökött rá a következő oldalra Karma.

-Korosensei eszméletlenül szorgalmas. Mindent leírt ide – mosolyodott el Nagisa. Most már egyáltalán nem tűnt olyan reménytelennek a helyzetük, mint pár perccel ezelőtt.