Tale of the White Demon

|62|

"I'm checking my vital signs/Drawing my battle lines/Going to war again/Feeling the rhythm inside of my chest (...) I know I was born for this"                                                                                            (The Score-Born For This)

Egy szintet haladhattak csak így, ugyanis az ötödik emeleten, ahol egy üvegezett panorámasétányon kellett volna továbbmenniük (Yume nem tudta, de ha jobban belegondolt, nem is akarta elképzelni, hogyan tisztíthatják ezeket kívülről), ismét egy gyanús alakba futottak. Annyian vannak ezek, mint az oroszok.

A férfi szemre európai származású lehetett, kissé illuminált állapotban nézett maga elé. A lány egy jobb napján egyszerűen elfutott volna mellette, természetesen a folyosó másik oldalán, hogy véletlenül se kaphassa el; de per pillanat ilyenről nem is álmodhatott. Na meg, most nem egyedül, hanem tizenhat másik emberrel együtt közlekedett, és jelenleg éppen ő volt ramaty állapotban.

-Hé, miért áll csak úgy ott? – kérdezte idegesen Sugaya.

-Hogy legyen mit kérdezned – motyogta Yume, mire Karma valahol a nevetés határán felszusszant.

-Ez az aura, amit sugároz... – Yada fölöttébb aggodalmas tekintettel méregette a fickót. Oké, ebben tagadhatatlanul igaza volt, az ismeretlenben volt valami, ami alapján már távolról meg lehetett volna mondani, hogy bérgyilkos.

-Ja, biztos vagyok benne, hogy őt sem tartja vissza a gyilkolás, ha úgy hozza a sors – állapította meg Yoshida – Sőt, valószínűleg egy csapatban játszik a másik kettővel, akiket már ártalmatlanná tettünk.

-Ezek mindig falkában járnak? – morogta Terasaka – Nincs időnk minden egyes emeleten szétrúgni valakinek a seggét!

Az alak, mintha csak meghallotta volna, hogy róla beszélnek, megmozdult. Pontosabban, csak a keze: alkarból vágott rá egyet az ablakra, ami – Yume ezen a ponton megint csak nem akart hinni a szemeinek – egészen egyszerűen betört az ökle nyomán. Javítson ki valaki, ha tévedek, de... ezek nem többrétegű üvegek?

-Micsoda nyűg lenni. A lépteitekből tudom, hogy nem lenni elég erősek hozzám képest. – mi a tök ez a kiejtés és mondatszerkezet?! Sérti a fülemet... – Pedig mondták, hogy valami különleges alakulatból jövő tanár lenni vezér. Úgy vélem, Smog lenni túllőni magán. – Smog lenne a gázos csávó neve? Találó, mit ne mondjak – Valószínűnek lenni egy időben megölni egymást. Gyertek ki.

Yume önkéntelenül is megszorította Karma vállát; amit a fiú valószínűleg úgy értelmezhetett, hogy fél, és elengedve a lány egyik lábát, egy pillanatra megfogta a kezét. Alaposan mellélőtt azonban: Yume cseppet sem rezelt be, pont, hogy ideges volt, amiért épp akkor lesz harcképtelen, amikor egy ilyen csávóval kerülnek szembe – akit igazán megtaníthatna valaki a japán nyelvtan alapjaira. Mármint, ő már megvívta a maga csatáját, de világéletében nagyon szívesen látta el az efféle pökhendi fickók baját.

-Te aztán szeretsz "lenni"-t használni, bácsi! – Karma, mint mindig, most is megtalálta a tökéletes beszólást, amivel oldhatta kicsit a feszültséget, és a vele járó csendet is. Ahogy Yume látta, csak ők ketten nem voltak berezelve ettől a fura alaktól, mi több, a fiú még így is hozta a szokásos menő lazaságot – egy fikarcnyit sem rontott a kiállásán, hogy közben a hátán cipelt valakit.

-Hallottam, hogy ez egy régi stílusú hangzás, olyan lenni, mint egy szamuráj – hát, nem éppen, de egy külfölditől szép próbálkozás – Jól cseng, szóval lenni kipróbálni. Talán rosszul tenni, de mindegy – pláne, ha tudod is magadról, akkor mit erőlteted?! – Miután mindannyiótokat megölni itt helyben, elhagyom a "lenni"-t, és senki nem fogja megtudni.