Tale of the White Demon

|21|

"The secret side of me/I never let you see"                                                                                   
(Skillet-Monster)

Az események és a kémiaszakkör ígérete annyira feldobták Okudát, hogy aznap mindenben remekelt, amiben amúgy nem szokott. Harmadiknak ért fel az erdei szakadék tetejére (Karasuma terepgyakorlatán ugyanis aznap sziklát másztak), és a bérgyilkos-tollasban is szerzett két pontot. Utóbbi aznap elég vicces játék volt, ugyanis Okajima még a sziklamászás közben összeszólalkozott Kataokával (Yume nem egészen értette, hogy min, de valami lányokat degradáló megjegyzés lehetett), minek következtében aztán fiúk a lányok ellen meccseztek aznap. A Yada, Kataoka, Yume, Okuda, Rio és Okano-felállású csapat természetesen megverte az Okajimából, Isogaiból, Kimurából, Mimurából, Terasakából és Yoshidából álló hatost. Méghozzá tetemes pontkülönbséggel. Ugyan mi más is lehetett volna a végeredmény?

Magának Yuménak ugyan nem volt valami szenzációs labdaérzéke, de azért élvezte a játékot. Olyanokkal is beszélgetett közben, akikkel egyébként naponta egy-két szót, ha váltott csak, és úgy tartotta, hogy a tollasozás igencsak csapatépítő hatással van az osztályukra. Annak már ellenben kevésbé örült, hogy Karma minduntalan beszólt neki valamit közben, és a mellette álló Nagisa nem hogy rászólt volna, hanem áruló módon pukkadozott a röhögéstől. Már a barátaira sem számíthat az ember. Rémes.

-Iszonyatosan meleg van! – Sugino a terjedelmes matekkönyvével legyezgette magát, mikor hazaindultak.

-Addig örülj, míg itt vagyunk az erdőben – vélte Yume – A fák miatt több árnyék van itt, mint bárhol máshol, és legalább addig sem kell találkoznunk a főépületesekkel.

-Jogos... – sóhajtotta Nagisa.

-Nem tudom, miért féltek ennyire tőlük – Karma levette a zakóját, és az inge ujját is feltűrte a hőmérséklet miatt - Ők is ugyanolyan emberek, ugyanolyan, vagy talán rosszabb fizikummal is, mint mi. Legrosszabb esetben pedig ugyanúgy meg lehet őket ölni, nem holmi természetfeletti lények.

-Viszont mögöttünk nem áll egy creepy igazgató, ugyanúgy, mint mögöttük – jegyezte meg Rio.

-Mellesleg, nem félünk, csak utáljuk őket – tisztázta a helyzetet Yume. Szemei ezúttal egészen sárgák voltak, ahogy folytatta – De hát honnan is tudhatná ezt az aranyos, kedves A osztálybeli, aki még csak pár hete van itt, nem igaz? – húzta el a száját – Úgyis azonnal visszamész, mihelyst az első félévi vizsga lemegy, ne játszd itt az ártatlant.

-Örülnél, mi? – Karma arcán megjelent a Yume által úgy gyűlölt pökhendi mosolyainak egyike – Ha ennyire örülsz a társaságomnak, akkor már csak ezért is itt fogok maradni, Yume-chan. Mellesleg, D-s voltam, nem A-s.

-Ez egy lényegesen enyhítő körülmény – nevetett Rio – Hé, amúgy, mi lenne, ha mindenki elmondaná, hogy miért került az E-be, és honnan?

-Adom! – bólintott Sugino – Én személy szerint C-s voltam, és hát... a baseball miatt igazából – vakarta meg a fejét zavartan – Benne voltam a suli baseballcsapatában, de valahogy elkezdtek romlani az eredményeim. Egyre többet edzettem, hogy ez kevésbé legyen feltűnő, de tök hiába. Végül aztán kiraktak a csapatból, és ezek után annyira nem volt motivációm tanulni sem, hogy két hét alatt lekerültem.

-Bárcsak itt lenne Kanzaki-chan... – nézett az égre ábrándosan Kayano – Lehetnétek a tragikus szerelmespár.

-Jaj, maradj már! – vörösödött el Sugino, de akkor már hiába: mindenki vállalhatatlanul nevetett a zöld hajú lány megjegyzésén – És te mit csináltál, drága Kayano, ha már itt tartunk?

-Én? Ó, hát... – a lány enyhén elpirult – Színjátszós voltam, A-s, egyszer valami díjat is nyertünk, amivel igazgatói dicséret is járt, meg minden. Bementem az irodába, és... jaj, de ciki... amikor épp nagyon megköszöntem, és elvettem az ellenőrzőmet, levertem az igazgató asztalán lévő vázát. Hatalmasat szólt, én meg ijedtemben hátraugrottam, és még a zászlókat is feldöntöttem.

-És ennyiért ide küldött? – háborodott fel Nagisa.

-Jellemző az Asano-családra – motyogta Yume, de hála az égnek, senki sem figyelt fel erre a mondatára.

-Nekem egyszerűen csak sokat romlottak a jegyeim – vont vállat mosolyogva Rio, mint akit nem annyira izgat a dolog – Amúgy ex-D osztály.

-Nekem is ugyanez – bólintott Nagisa – Az osztály is. Azzal a különbséggel, hogy anyám visításától szó szerint zengett a háztömb, amikor meglátta a papírt róla.

Ez a megjegyzés körülbelül akkora nevetést váltott ki, mint az előbb Kayanoé, azzal az egy különbséggel, hogy utána mindenki kifejezte a részvétét, és hogy a világért sem akarták kiröhögni Nagisát, csak egyszerűen vicces volt, ahogy ezt előadta. A fiúnak persze esze ágában sem volt megsértődni, helyette inkább továbbpasszolta a szót Karmának.

-Bevertem az orrát azoknak, akik köcsögök voltak velem – jelentette ki teljes lelki nyugalommal a fiú – Vagy éppen, akik minden ok nélkül bántották a gyengébbeket.

-Így már azért egyből jobban hangzik – forgatta a szemeit Yume.

-Na, de te még nem mondtad el, Yume-chan! – nézett rá Karma. A lány nagy levegőt vett.

-Már mondtam ezerszer, hogy...

-... ne szólíts Yume-channak - fejezte be a mondatot Rio, Kayano, Nagisa és Sugino, hogy aztán valamiért ismét elkezdjenek röhögni.

-Pontosan – bólintott Yume, de aztán inkább hagyta a fenébe az egészet – B-s voltam, véletlenül behúztam egyet valakinek, oszt' még aznap délután jött a cetli, hogy jöhetek az E-be.

-Hogy lehet valakinek véletlenül behúzni? – töprengett el Karma. Yume ezt a kérdést inkább válasz nélkül hagyta. Mindketten jobban jártak.

-És mit szóltak hozzá a szüleid? – kérdezte Rio. Nagisa aggodalmasan pillantott a fehér hajú lányra, aki azonban semmi jelét sem mutatta, hogy zavarná a családja szóba hozása.

-Nem voltak tőle boldogok, de azért nem is mentek a falnak – hazudta szemrebbenés nélkül – Anya mindig azt mondta, hogy először is a magam elvárásainak kell megfelelnem, a világ még várhat.

-És apukád? – kérdezte Sugino.

-Ő... – Yume olyan arcot vágott, mint aki eltöpreng, és Nagisa már sejtette, hogy valami ütős felelet fog majd érkezni tőle – Ő bólogatott – jelentette ki a lány, mire az öt E osztályosból újra kitört a felszabadult nevetés.