Tale of the White Demon

|35|

"There are days that I think I'm crazy/Other days nothing seems to faze me"                     
(Sum 41-War)

Yumének ez után a fölöttébb kalandos osztálykirándulás után semmi, de semmi kedve sem volt visszamenni az iskolába. Még akkor sem, ha az E osztályban az élet nyilvánvalóan klasszisokkal érdekesebb a többinél. Még akkor sem, ha Red Eye a kirándulás után úgy döntött, felhagy a bérgyilkosi élettel, mert, mint mondta, "más színek is vannak a világban a vörösön kívül". Még akkor sem, ha az árvaház egész egyszerűen pokoli volt a kirándulás és az újabb tanítási két között eltelt két napban. Szobatársai ugyanis természetesen észrevették a zúzódásokat a lány arcán, és naná, hogy nem akartak leakadni a témáról. A huszadik iszonyatosan valószerűtlen teória után Yume úgy döntött, hogy ennél a halál is jobb, és inkább kiült a háztetőre, gitározni. Leesnie ugyan nem sikerült, viszont újabb egyhetes mosogatássorozatot tudhatott a magáénak, mivel takarodó után nem tartózkodott a szobájában. Szia Tokyo, én is örülök, hogy újra látlak...

Heves ellenérzésébe azonban kevés, kíváncsisággal átitatott várakozás is vegyült, köszönhetően Karasuma tegnapi emailjének. Tesitanáruk meglehetősen szűkszavúan fogalmazott, mindössze annyit írt, hogy egy átiratkozott tanuló jön holnaptól az E osztályba – de nem ám a jegyei romlása vagy a viselkedése miatt: csak és kizárólag Korosensei megölése lesz a célja, mivel ő maga történetesen egy képzett bérgyilkos. A névmásból ítélve az új diák lány volt, Yume pedig már csak ezért is érdeklődve nézett a találkozás elé. Vajon milyen a merényleti stílusa? Jobban harcol, mint én? Mi lehet a kedvenc fegyvere? A kérdések csak úgy kavarogtak a fejében.

Nem kevéssé döbbent le azonban, amikor a terembe lépve a plusz asztal helyett egy embernagyságú, fekete dobozt pillantott meg.

-Mi a franc... – tette közkinccsé mindannyiuk gondolatát fölöttébb lényegre törően Sugino, ugyanis néhányan együtt léptek be a terembe. A doboz, mintha csak meghallotta volna a fiú szavait, "életre kelt" – Yume számára csak ekkor derült ki, hogy képernyő is van rajta. Amelyen jelenleg egy világoslila hajú, vörös szemű, komor tekintetű lány arca és felsőteste jelent meg.

-Jó reggelt – közölte tárgyilagosan, amolyan "gépes", egysíkú hanglejtéssel – Mától csatlakozom az osztályhoz. A nevem Autonóm Gondolkodású Rögzített Ágyú. Örvendek a találkozásnak.

Yume teljesen egyet tudott érteni Suginoval, csak ő kissé kacifántosabban fejezte ki magát, természetesen magában. Utoljára Korosensei megjelenésénél érezte ezt a mindent elsöprő "WTF?!"-mentalitást magán, habár tagadhatatlanul azóta is érték kisebb-nagyobb meglepetések az E osztályban. Az első gondolata mindenesetre az volt, hogy jól meg kéne rugdosni a szebbik felét azoknak, akik így nevezték el ezt a... valamit. Oké, hogy mesterséges intelligencia, de attól még nem kellene ilyen hülye nevet adni szegénynek!

-Amint mindnyájan tudjátok, ő az új osztálytársatok – Karasuma úgy döntött, hogy önhatalmúlag átveszi az osztályfőnöki óra egyik felét – Autonóm Gondolkodású Rögzített Ágyú-san Norvégiából – egyenesen belefáradt, amíg felírta a táblára a lány nevének összes kanjiját.

-Örvendek a találkozásnak – ismételte el még egyszer az udvarias beköszönését a mesterséges intelligencia most, hogy már mindenki jelen volt. Yume látta, hogy Yukiko arckifejezése is a lehető legnagyobb nagyrökönyről árulkodik... a többiekről már nem is beszélve.

-Ne röhögj! – rivallt rá Karasuma a sarokban kislányosan vihogó Korosenseire – Te sem vagy jobb nála. Csak hogy tudjátok – fordult ismét az osztályhoz, miután helyretette a szertelenkedő tanerőt – Tanulóként van bejegyezve. Ott fog ülni, és rád fog célozni a fegyverével – sandított ismét a polipra –, azonban semmilyen körülmények között sem támadhatsz vissza. Nem szabad bántanod a tanulókat. Ebben egyeztünk meg, igaz?