Remus szemszöge
-Igen.-mondta határozottan. Azt hittem itt ásom el magam.-Olvastam hogy az "Új" vérfarkasoknak, szoktak ilyen...hirtelen rosszulléteik, pánik roham, meg meg is őrülhetnek.
Hatalmasat sóhajtottam. Borzasztóan megkönnyebbültem.
-Te is...
-Jah, csak rosszul voltam.-bólintottam.-Semmi komoly. Nem kezdtem becsavarodni vagy ilyesmi.-rúgtam arrébb egy kavicsot
-Akkor jó. De szólhatsz ha rosszul vagy ez nem gá...
-Oké, oké, anya. Legközelebb megengedem hogy fogd a kezem hányás közben.
-Jó na.-lökött oldalba.
A Quiddich boltban olyanok voltak Jamessel, mint a kisgyerekek a cukorka boltban.
-AZTAAA, James! James! Gyere, gyereee!-rángatta Sirius oda egy seprűhöz.
-VOOAAAA-ámuldozott James valami új modell láttán.
-Mennyid van?-kapta fel a fejét a fiú.
-Hát...úgy...-kezdte számolni a galleonokat.
-Nehogy megvegyétek már!-morgott Peter.
-Most miéért?-nyöszörgött Sirius.-Olyan gyönyörű.
-Csak harminc galleon...-morogta James csalódottan.
-Nálam csak huszonnyolc van.-sóhajtott Sirius.
-Erről ennyit.-mondta Peter.
Vissza baktattunk a Roxfortba. Már nem csak hűvös volt, hanem csípős hideg. Közelgett a tél. Néhol már kint voltak a lebegő gyertyák a ház előtt, amik több féle színben világítottak. Máshol még mindig a Halloweeni dísz volt fent.
-Na szóval azt találtam ki...-mondta james, amikor este a szobában azon agyaltunk holnap hogy menjünk ki a tiltott rengeteg szélére, merthogy a könnyebbik úton épp két diák van büntetésben, és Mcgalagony felügyeli. Nem akartunk kockáztatni.-Van erre egy folyosó.
Rá bökött egy helyre a térképen és végig húzta az újját egy pontig, ahol egy ajtó nyílt a falból.
-Feltételezem, nem sokan járnak erre. És még ha Minerva ismeri is ezt az ajtót, ő mással lesz elfoglalva.
-Én benne vagyok.-nézegettem a térképet.
-Nem is tudom.-dobott be a szájába egy darab csokis golyót Sirius.-Arra nem a Mardekárosok vannak?
-De, és?
-És. Regulus meg a csapata ott szoktak fel-alá mászkálni.
-Mióta ellenfél nekünk, ilyen téren Regulus?-értetlenkedett James.
-Semmi. Csak, te is tudod hogy sötét mágiával szórakozik esténként.
-Még mindig jobb mintha Mcgalagony kapna el.-vontam meg a vállam.
-Jó.-ment bele egyszerűen és gyorsan Sirius.
-Peter?-néztünk rá.
-Nekem jó.
A holnap hamar eljött. Egyikünk sem bírta végig ülni az órákat. Kínszenvedés volt kivárni az estét. James és Sirius még az edzésen sem tudtak figyelni. James kapott is egy nagyot a bordái közzé.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...