Wolfstar

14

Sirius szemszöge

Végre eljött a "várva várt" nap. Karácsony van. Vagyis a bál napja. Persze mi nem voltunk annyira izgatottak, leginkább a kaját vártuk legjobban ami a hosszú asztalokra lesz majd pakolva. A Roxfort fel volt díszítve mint állat. Mindenhol hógömbök, csillogós faágak, meg mű hó volt. De a nagyterem volt a legszebb. A plafonból hullott a hó, ami ha földet ért eltűnt, mintha ott sem lett volna. Gyertyák lebegtek a falak mellett és mind kékes fényben világított, az üvegablakok, most karácsonyfát, és hóboszorkányokat ábrázolt. A nagyterem közepén is volt egy hatalmas fa ami dugig volt pakolva mindennel ami fénylik, csillog vagy van rajta hó. És ott volt ő is...lélegzet elállító volt. Elegánsan felöltözve. Az erős hosszú bükkfa asztal, ami roskadozott az édességektől. Én mondom, ezért megérte felkelni. Ma nincs tanítás sem. Mindenki az estére készülődött. 

De komolyan, totál káosz volt a délelőtt. Lili nem találta a ruhához való cipőt és az összes szekrényt kipakolta vagy hatszor. Jamesnek elszakadt az inge úgyhogy neki láttunk megvarrni, de egyikünk sem tudott varrni, úgyhogy az ing derekán, (amit szerencsére eltakart a kabát), egy hatalmas gombóc díszelgett. De...legalább nem volt már lyukas. Peter addig nyaggatott hogy még én is elő halásztam a szekrény aljáról a fekete öltönyömet és fel vettem. De az ünneplő cipőt már nem tudta rám erőszakolni, úgyhogy maradtam a bakancsnál. Remusnak is volt ám gondja. Nem illett a kabát felső a nadrághoz, úgyhogy James kölcsön adta neki az övét. Valahogy most én készültem el a leghamarabb. Nem nagyon bíbelődtem sokat, én alapból jól nézek ki. Nyugodtan feküdtem az ágyon és néztem magam körül a sürgés forgást. 

-Sirius bekötöd a nyakkendőm?-lépett elém James.

-Legjobb embert kéred meg rá.-könyököltem fel. Oda álltam elé és kötöttem egy nagy csomót a nyakára.-Kész.

James oda lépett a tükör elé.

-Sirius, ne idegesítsél már. Mi a fasz ez?-vigyorgott. Aztán megpróbálta kicsomózni.-Gratulálok. Szét se jön. 

-Kérd meg Remus.-vontam meg a vállam.

James el ment megkeresni Remust, de Remus abban a pillanatban hogy James elment be jött a szobába. Barnás öltöny volt rajta, de még hanyagul lógott csak rajta az ing mert látszólag nagyon sietett. De a színe tökéletesen kiemelte aranyló szemeit, ami ide oda cikázott. Hordhatna gyakrabban öltönyt.

-Nem láttad Jamest?-kérdezte.

Nem feleltem, csak tanulmányoztam az arcát. Annyira jól nézett ki.

-Hahó!-intett előttem.

-Mi?-kaptam fel a fejem.

-James?

-Téged keres. Most ment el.-motyogtam.

Erre a fiú sarkon fordult és elrobogott. Figyeltem ahogy becsukódik utána az ajtó.

-Akkor te meg Remus...-ült mellém Peter.

-Én meg Remus mi?-néztem rá.

-Együtt vagytok?

-Hát...nem.  Nem...-elgondolkodtam.-még.