Wolfstar

70

Remus szemszöge

Ezek után Siriussal napokig egymáshoz sem szóltunk. Nem azért mer haragudtunk egymásra, csak egyszerűen nem tudtunk megszólalni. Még ha csak egy apró köszönömöt is kellett mondanom a kajafutárosnak, már akkor is elszorult a torkom és a rosszullét kerülgetett. Siriusnak két gyászolási állapota volt. 

Az egyik, az volt, hogy csendben meredt maga elé, általában ivott, nem is keveset, rakat számra szívta a cigit, és épp csak annyira mozdult meg hogy néha néha átöleljen egy apró rövid pillanatra ezzel tudatva, hogy még mindig szeret csak most épp minden szar. 

A másik a dühöngés, csapkodás és ordibálás volt. Ilyenkor falhoz vágta a székeket, és torka szakadtából üvöltött, majd a földre omlott, zokogott, aztán megragadta a legközelebbi tárgyat és szétrúgta miközben azt üvöltötte hogy. MIÉÉÉRT?! 

Az én gyászom csendesebb volt, és kevésbé önpusztító. Persze nem azt mondom, hogy nem került alkohol a kezembe, de én inkább vagy a fürdőkádban zokogtam, vagy csendben remegtem a szobában amit magamra zártam. 

Így telt el...fogalmam sincs hány nap, majd egy hűvös őszi napot, mikor épp a csendben remegés szeánszát folytattam, Sirius kopogott be.

-Hm?-zökkentett ki sötét gondolataimból.

-Figyelj...én...khm, elmegyek a...elmegyek Dumbledorehoz. persze csak ha nem bánod.-hangja alig hallható volt.

-Persze, menj csak.-motyogtam.

-Rendben leszel?

-Persze, már amennyire eddig rendben voltam.

Sirius egy pillanatig csendben hallgatott. 

-Szeretlek.-mondta még utoljára azzal elment.

Sirius szemszöge

Még elszívtam az utolsó kurva cigit ami a dobozban maradt, aztán felpattantam a motorra, és elindultam.  

Nem Dumbledorehoz mentem. Mit is tudna ő kezdeni az én gyászommal? Nem. Azzal a makacs idióta fejemmel bosszúra vágytam. Mégpedig véres bosszúra. Hogy elborult-e az elmém, és hogy teljesen elvesztettem-e a fejem? Valószínűleg igen, de ebben a pillanatban semmi  nem számított. Csupán az lebegett a szemem előtt, hogy James és Lili halott, Peter pedig áruló. És az árulóknak halni kell. 

Szóval addig száguldoztam a motoron, amíg be nem jártam a környék nagy részét, semmi jel nem utalt arra hogy itt bármilyen halálfaló lenne. Semmi, egészen addig amíg meg nem pillantottam egy különös fickót. Nagy karimájú kalapot viselt, hosszú szürke kabátot. Háttal állt nekem, de még hátulról is láttam, hogy kövérkés és görnyedt. Épp újságot vett. Lepillantottam a lábára. Idióta. Ott virított rajta a cipő amit még a Roxfortban adtam neki. Ha rejtőzködik legalább rendesen csinálná. 

Oda léptem mögé, és a vállára tettem a kezem.  Peter össze rezzent.

-Uram, megtudná mutatni merre van a városi könyvtár?-kérdeztem.

-Most...most nem érek rá...-dadogta.

-Ugyan csak két sarokra van innen a...-jött egy kedves hölgy, hogy segítsen.