Wolfstar

50

Remus szemszöge

Az elkövetkező napokban mindenki feszült volt. Sirius nem beszélt egyfolytában magáról, és minden kis szarért bocsánatot kért tőlem. James rá sem mert nézni Lilire, csak szótlanul karolgatta át a lányt amikor az hozzábújt. Én is feszült voltam, miattuk. Regulust azóta nem láttuk.  Peternek valószínűleg ebből semmi nem esett le, mert továbbra is olyan hülyén bambulva eszegette a kajáját, és magyarázott nekünk össze vissza mint eddig. Minden szerdán, és szombaton a Főnixrend gyűlésekre jártunk. 

Egyik nap épp az udvaron üldögéltünk egy fa alatt. Mindenki csendben volt. James és Sirius nem szívatták egymást halálra, még az előttünk eloldalgó Perselus sem keltette fel az érdeklődésüket. 

-Ne már! Most már mindig így lesz?-lett elegem.-Mondjatok már valamit! Sirius! Szar a hajad. 

-Édesem...tudom hogy nem az!-sóhajtott lustán Sirius. 

Tehetetlenül vissza dőltem a fa törzsének. Elvesztünk. 

-Azt hittem békét kötöttetek.-sóhajtottam.

-Nem kötöttünk semmit.

-Én kötöttem tegnap. Egy kék...

-Peter! Senkit nem érdekel!-morgott Sirius. 

-Most...jó.-forgatta a szemét Peter. 

-Tegnap még teljesen normálisak voltatok, legalább beszélgettetek!-erősködtem. 

-Igen, csak hogy tegnap még nem baszta meg a testvérem!

-Megint James?!-néztem a fiúra.

-Én tényleg igyekszem!-emelte az égnek a tekintetét James. 

-De most komolyan James. Szerinted ez mennyire oké? Benne vagy a Főnix rendjében, és egy halálfalóval kavarsz. Ez komoly ember?-ült fel Sirius. 

-Semmit nem árultam el neki!-csattant fel James.

-Még!-nézett rá szúrós szemmel Sirius. 

-Ennyire nem bízol bennem?

-Igen, ennyire nem bízok benned, te testvér baszó idióta!-rúgott bele a lábába Sirius.

-Ne rugdossál!-rúgott vissza James.

-Óhohóó, ne? Azt mondod ne?-sorozta meg a lábával Jamest, Sirius. 

-Te kis mocsok!-Ugrott Siriusra James.

-Szerintem ez...

-Hagyd Peter...had oldják meg férfiak módjára.-intettem le a fiút. 

-Ez mennyire férfias?-nézte őket Peter.

-Semennyire. 

Kemény fél órát verekedtek. Istentelen csapásokkal sújtották egymást. Közben vérig sértődtek a saját beszólásaikon. Peter hozott egy kis kekszet, és a fatövében néztük a hősies küzdelmet. A félóra leteltével mindketten lihegve terültek el a füvön. Vigyorogva össze néztek, és lepacsiztak. Hát ezt megbeszélték. 

-Most már béke van?-kérdeztem.

-Igen. Újra örökbe fogad a Potter család.-karolta át Jamest Sirius. 

-Kössszönöm!-csaptam össze a tenyerem.

Ezek után béke volt. Teljes fél napig. 

-Remus...figyelj muszáj elmondanom valamit.-húzott félre a Nagyterem felé haladva Sirius.