Wolfstar

69

Sirius szemszöge

Remus össze rakta a nyomokat, és a gyilkosság helyszíneinek kezdőbetűiből egy szöveget lehetett kirakni. Most komolyan, ki a fasz talál ki ekkora idiótaságot?

Október harmincegy

Értetlenül néztem a feliratot.

-Az...-Kimatekoztam ugye mikor is van-Remus, az ma van! 

-Ügyes vagy, ezt mind egyedül derítetted ki?

-Hagyá' már most a hülyeségeiddel!-legyintettem neki.-Szerinted mi lehet ma?

-Inkább hol? Még Voldemort előtt oda kell érnünk!

-De ebből semmi mást nem tudunk meg!-Tártam szét a karom. 

-Had gondolkodjam!-temette a tenyerébe az arcát Remus.

Hosszasan gondolkodtunk, figyeltük a térképet, de sehogy nem tudtunk rájönni. 

-Vigyük el Dumledore-nak!-ajánlottam.

-Vigyük.-Bólintott rá Remus.

Össze szedtük a térképet, az újságokat és a kis cetlit amire az október harmincegyet írtuk fel, majd rohantunk a titkos rejtekhelyre, hogy meggyőzzük Dumbledore-t arról, miszerint ez az újság több mint ijesztgetés. 

Viszont mikor oda értünk, az ajtók tárva nyitva álltak, és odabenn minden fel volt forgatva.

-Itt meg mi történt...-léptem be.

-Hol vannak a többiek?

A sarokban megpillantottunk egy sérült mágust aki falfehér arccal, és felhúzott térdel kuporgott a padlón.

-Veled meg mi történt?-guggoltunk le hozzá.

-É...Voldemort...-Nyöszörögte. 

-Hol vannak a többiek?-tettem a vállára a kezem.

A fiú elvette a testétől, az addig szorosan oda szorított karját, és megmutatta. A karjára egy erdő neve volt vésve innen nem messze. Fájdalmasan és remegve tartotta nekünk a véresen csorgó karját.

-Remus...-suttogtam elképedve.

-Ezt...be kell kötni, és innod is kéne.-tette a fiú homlokára a tenyerét.

-Erre most nincs időnk!-pánikoltam.

-Menj oda, én ellátom és megyek utánad.-Intett nekem Remus.

-Én?! Egyedül?! Biztos hogy nem!-ráztam a fejem.

-Sirius! Mi van ha szükségük van rád! Menned kell! Dumbledore számít rád!

-Remus én nem...félek.-hajtottam le a fejem.

-Ide figyelj Sirius Black! Én is félek.-Vette két keze közzé az arcom.-De most muszáj segítenünk. Kiváló varázsló vagy, és bármire képes vagy! Nálad elszántabb, és bátrabb embert még soha nem láttam. nem szabad most megfutamodnod, érted? 

-És ha meghalok?

-Akkor legalább tudod, hogy én büszke leszek rád, már nem azért mert meghalsz, hanem mert harcoltál. Már most is büszke vagyok rád. Bízom benned Sirius, sőt, manapság egyedül benned bízom, úgyhogy menj már!

Magamhoz rántottam, és  megcsókoltam. 

-Szer...

-Fogd be. Ezt majd elmondod ha vissza jöttél, most indulj!-nyomott egy puszit az arcomra, és vissza fordult a beteghez.