Sirius szemszöge
-Halkan!-intettem Jamesnek.
-Hova megyünk?-tudakolta James a pizsama nadrágját igazgatva.
-Gyere!-indultam meg a torony felé.
-Ugye nem akarsz felmenni? Hajnali kettő van!-ásított James.
-Ezért megéri.
-Persze...
Halkan lépkedtünk a folyosón. Tényleg hajnali kettő volt. Nem igazán tudtam aludni, úgyhogy gondoltam akkor Jamest sem hagyom. Meg amúgy sem bírtam ezzel várni holnapig. Felmentünk a torony lépcsőin, amik most sokkal többnek tűntek mint 122. A végén már lihegve támasztottuk a falat.
-Megöllek Sirius.-fújta ki a levegőt élesen James.
-Nyugi már. Ezt figyeld!-oda léptem egy fehér lepedővel leterített valamihez.
-Mi ez?-fonta össze maga előtt a karját James.
Lerántottam a leplet. Egy motor volt. Nem is akármilyen. Gyönyörű fekete festése olyan volt mint egy tükör...egész jól néztem ki benne, és a hold fénye megcsillant rajta.
-Baszki....-kerekedett el James szeme.
-Ugye?-paskoltam meg a kicsikét.
-Honnan?-simította végig a bőrülést.
-Arra most inkább nem térnék ki...
-És hogy hoztad fel ide?-mérte végig James.
-Nos, már vártam ezt a kérdést!-felpattantam a motorra.-Szállj fel!
James felült mögém és megkapaszkodott a vállamba.
-Ugye nem akarod beindítani? Megőrültél?
-Ha nem akarod, hogy beindítsam minek száltál fel?-azzal elfordítottam a kulcsot és a motor beindult.
-Ember...-vigyorgott James.
-Kapaszkodj fiam mert kemény lesz.-éreztem ahogy James erősebben szorítja a vállam.
-Várj...ugye nem...ez...SIRIUS!-Jamesnek leesett hogy került fel a toronyba.
Lassan a magasba emelkedett a motor, és kirepültünk a sötét éjjeli égbolt felé.
-Eredetileg Remust akartam elvinni erre az éjjeli kis kiruccanásra, de megint flegmázik és nem kel fel, úgyhogy megteszed te is.-szóltam hátra neki.
-úúh baby, randira megyünk?-küldött felém egy csókot a tenyerével.
-Persze édes, megyünk Vegasba.
-AZT A KURVAAAA!-emelte James két kezét magasan a levegőbe, mikor elkezdtünk gyorsulni. A legkevésbé sem férfiasan felsikoltott. -NE ÖLJ MEG LÉGYSZIIIII.-De halál félelmet sugárzó sikolyai ellenére a keze még mindig a magasban volt.-GYORSABAAAAN!
Még gyorsabban kezdtünk menni. Ha valaki lentről látna minket azt hinné egy hullócsillag vagy valami hasonló.
Ha már úgyis Jamessel vagyok, gondoltam megnézem magamnak a pályát ahol majd a nyári bajnokság lesz. Tudtam hogy kicsit messze van, de elég gyorsnak véltem a motort ahhoz hogy röpke egy óra alatt oda érjünk...meg hát, adtam neki egy kis pluszt is. De James tök jól bírta. Azt hittem az első kanyarban elhagyom a baromját, de egész úton ott maradt mögöttem, és buzgón igyekezett kiszakítani a dobhártyám.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...