Wolfstar

20

Remus szemszöge

Nemsokára vége a télnek. Már inkább esett odakinn mint havazott. A hó is csak nyomokban volt már meg. Ma is egy ilyen esős nap volt. Nyugodtan üldögéltünk a klubban. Olvastam. Siriusék sakkoztak. De pár perc után szokás szerint elunták magukat és hangosan fetrengve adták tudtunkra hogy haldokolnak. 

-Rem. Csináljuk valamit.-Jelent meg Sirius a térdemhez kúszva és körbe ölelte a lábam. 

-Mit szeretnél csinálni?-vontam fel a szemöldököm, de nem néztem fel a könyvből.

-Hááát.-Sirius lassan lehajtotta a könyvet az orrom elől, hogy csak az ő arcát lássam.-Van pár ötletem.

-Most olvasok.-emeltem fel az egyik fekete hajtincsét.

-És mikor fejezed be?-tudakolta.

-Majd egyszer.-lapoztam.

-Ne kínozz!-terült el drámaian a földön.

Csendben szenvedett, amikor James el kezdett dúdolni egy dalt. 

-JAMES!-pattant fel.

-Hm?

-Ezt ismerem.-jelentette ki ravasz vigyorral az arcán.

-Tudom.-vigyorodott el James.

-Emlékszel amikor tavaly...

-Igen.-pattant fel James.

-Hozom a lejátszót.-rohant el Sirius.

Le tettem a könyvet és gyanakvóan néztem Jamesre.

-Mire készültök?

-Emlékszel amikor tavaly kint énekeltünk az esőbe? -vigyorgott James.

-Jah, két hétig az ágyat nyomtam utána.-bólintottam.

Sirius vissza ért a lejátszóval, meg egy rakat lemezzel. Át adta Jamesnek a lemezeket és rohantak ki. Aztán megtorpantak. 

-Ti nem jöttök?-néztek ránk.

-Kihagyom.-ittam bele a teámba.

-Remus!-tette csípőre a kezét Sirius.

-Tessék?-mosolyogtam rá.

-Te lusta kutya.-rázta a fejét.

-Nem, először is. A kutya az te vagy. Másodszor...nem szeretnék megfázni, tudod hogy mostanában amióta...szóval igen. Minden szart elkapok.

Sirius oda sétált és a vállamra tette a kezét.

-Majd megfázom helyetted is.-adott egy puszit a homlokomra.-Peter? Hol van?

Az előbb még mellettem ült.

-Nem tudom.-néztem körbe.