Wolfstar

19

Sirius szemszöge

Mentünk a következő órára. Én még beszaladtam a szobába egy könyvért. Amikor megfordultam Remust láttam az ajtófélfának támaszkodva. Engem figyelt.

-Hát ne?-vontam fel a szemöldököm.

-Nézlek.-mondta nemes egyszerűséggel.

-Azt látom.-oda léptem hozzá és a karomat megtámasztottam a feje mellett. Oda hajoltam hozzá.-És tetszik amit látsz?

Végig nézett rajtam. Végül a szemei megállapodtak a számon.

-Igen.-jelentette ki.

-Nos, ennek nagyon örülök.-ragadtam meg a derekát. Olyan lendülettel húztam magamhoz hogy a nadrágon keresztül is éreztem férfiasságát. Halkan felsóhajtott. Még közelebb hajoltam hozzá.-Most is tetszik?

Válasz helyett vadul letámadta az ajkaimat és hevesen csókolni kezdett. A derekáról, a kezem becsúsztattam az inge alá és ki húztam a nadrágból a betűrt részt. Ő bele kapaszkodott a nyakamba és felülről húzta le rólam a pólót. Ellökte magát a faltól de egyikünk sem tudott szilárdan állni úgyhogy neki csapódtunk a másik falnak. Lassan elkezdtem kigombolni az ingét. Végig húztam a kezem meztelen mellkasán, bele sóhajtott a csókba. A keze le vándorolt a nadrágom széléhez. Finoman ért csak hozzá mégis azonnal vagy száz fokot forrósodott a testem. Megkereste az övemnek a csatját. Meglepő laza mozdulattal le is szedte. Többé már nem tudtam magam vissza fogni. Be löktem a szobába, és be csuktam az ajtót. Remus rá esett az ágyra. A nyakkendőmnél fogva húzott magához. Fölé kerekedtem és hozzá simultam. Ahogy férfiasságunk össze ért, bár még nem teljesen közvetlen mégis éreztem ahogy egyre keményebb lesz. Remus bele nyögött a nyakamba és a körmét végig szántotta a hátamon. Erősen neki nyomtam a derekam. Hirtelen a hátamra fordított és rá ült a hasamra. Le hajolt és lassan elkezdte csókolni a nyakam. Egyre lejjebb haladt, a vállamon, a hasamon. Hátra hajtottam a fejem és felnyögtem. Nehogy abba hagyd!Az alsónadrágom szélén meg állt és fel nézett rám. Olyan volt mintha engedélyt kérne hogy levehesse. Istenem Remus, csináld! Gondoltam. Már épp indította volna a kezét amikor kivágódott az ajtó.

-Baszki.-állt a döbbent James az ajtóban.

-Baszki.-pattant fel Remus.

-Ahjj, baszki.-döntöttem hátra a fejem. 

Egy pillanatig mind bámultuk egymást.

-Khm...akkor én...-intett James a háta mögé.

-Jah...persze.-bólintottam.

James becsukta az ajtót. Aztán megint benyitott.

-Szóval hogy...a sötét varázslatok kivédése a kertben lesz.-hadarta gyorsan aztán végleg ki ment. 

Fel ültem. Remus tiszta vörös fejjel ült az ágyon. 

-Hát ezt nem így képzeltem.-motyogta. Felnevettem.

-Hát én se.

Kicsit mind a ketten zavarban voltunk. Jó, Remus nem kicsit. Össze szedtük magunkat, majd sietősen, mégis halotti csöndben mentünk órára. Két csapatba osztottak minket. Remus a másik csoportba került, viszont én Jamessel egy csoportba. Tökéletes. Ezt nem ússza meg.

-Pedig már olyan szép volt.-léptem oda a fiúhoz.

-Ha nektek kínos volt szerinted nekem?-temette a tenyerébe az arcát.

-Hát na.-csendben álltunk egymás mellett.

-És...tényleg...szóval ha nem nyitok be ti...

-Valószínű.-bólintottam.

-Beszarás.-vigyorgott.

Új varázslatot tanultunk. Mind a ketten kaptunk ellenfelet. Mindig is jók voltunk sötét varázslatok kivédéséből. Mind a négyen. Viszont ma négyből hárman pocsékul szerepeltünk. Lelkileg traumatizálva voltunk. 

-Mi van ma magukkal?-tárta szét a karját a tanár.

-Hosszú volt a nap.-legyintett James.

-És még milyen hosszú lesz! Na szedjék össze magukat!

Ez nem segített. Ezek után még vagy hatszor csapódtam neki a fának, és erősen bele tört a nadrágomba a fű. Pedig bírtam ezt a nadrágot. Óra után a tanár oda jött hozzánk.

-Fiúk. Mi volt a probléma? Csak nem egy lány van a dologban?-kacsintott.

-Nem. Egy fiú.-kacsintottam vissza.

A tanár egy pillanatra megszeppent.

-Nos. Khm...remélem nem lesznek minden órán ilyen figyelmetlenek.-hagyott minket ott.

-Rosszat mondtam?-néztem körbe.

A nap további részét normálisan toltuk végig. Kivéve a quidditch meccset. Az pocsék volt. De ezt nem mi rontottuk el. 

-Fiúk! Ne feledjétek. Ha nyáron ti akartok bejutni a versenybe, ennél ezerszer jobban kell dolgoznotok.-magyarázta az edző. -Ilyen muslicafing teljesítményt rég láttam tőled Derek.-veregette meg az említett fiú vállát.

-Elnézést uram.

-Ne tőlem kérj elnézést hanem a csapattól.

Fel szálltunk a seprűre és oda repültünk Remusékhoz. 

-Hát ez szar volt.-vigyorgott Remus.

-Mit szólsz bele nem is te játszol.-morogtam.

-Szerintem szuperek voltatok.-jött oda....Pepper? Asszem. A tegnapi csaj.

-Nem volt ez szuper baby.-dobta le a seprűt James. Ebben a pillanatban valaki nyakon vágta a fiút.

-Bocs kis csaj, ez a srác foglalt. Itt én vagyok a baby.-jelent meg Lili.

A lány szúrós szemmel mérte végig Lilit, aztán felém fordult.

-Te is király voltál. Emlékszel? Azt mondtad majd legközelebb el jössz velem a Három Seprűbe.-mosolygott rám.

-I-Igen emlékszem. 

-Ma rá érsz?-nézett rám tündéri szemekkel.

-Hát...-el néztem a lány válla fölött és össze találkozott a tekintetem az össze húzott szemű Remussal.-Hát, szóval az van hogy...

-Ne már Sirius. Akkor mikor? Mire igent mondasz megőszülök.-tárta szét a lány a karját.

-Talán lehet hogy nem akar igent mondani.-segített ki Peter.

-Nem téged kérdeztelek.-ugatta le a lány.

-Nézd Pepper...-kezdtem.

-Penelope vagyok baszki!-csattant fel és elviharzott. 

-Hát ez...-nézett utána James.

-Váratlan volt.-fejeztem be a mondatát.

Remusra néztem aki elégedetten nézett a lány után. A kis álszent. És még ő papol arról hogy mennyire oda kell figyelni mások érzéseire. Ahjj úgy imádom. Oda léptem mögé és hátulról átkaroltam.

-Most örülsz?-suttogtam a fülébe.

-Mi az hogy.-simult a karomba.