Wolfstar

62

Sirius szemszöge

Eljött az esküvő napja. Annyira izgultam, hogy hajnali háromkor felkeltem, és elmondtam a beszédemet magamnak a tükör előtt. Reggel pedig vagy százszor megkérdeztem Remust hogy jól nézek-e ki, mintha amúgy nem tudnám hogy igen. Elő kerestem a napszemüvegemet, és a fejem tetejére helyeztem, megigazítottam a sminkemet, és elindultam köszönteni a világot.

Persze azon nem volt mit köszönteni. Lili már korán elindult fodrászhoz, meg mit tudom én hová, James a helyszínen beszélt a díszlet készítőkkel, mert valami asztal rossz helyen van. Remus a kávéját iszogatta, a szülők meg fel-alá rohangáltak. Inkább én is leültem Remus mellé.

-Regulus ki fog akadni.-pillantott a szemüvegre.

-Tudom, csak neki vettem fel.-vigyorogtam. 

-Rendes tőled, hogy gondolsz rá.-kortyolt a kávéjába.

-Ugye.

Az esküvő délután volt, úgyhogy...vissza feküdtem aludni. Egészen kettőig aludtam.

-Sirius!-rázott fel álmomból Remus.-Ezt hogy a faszomba gondoltad? Kettő óra van! Hahóó

-Mi?-dörzsöltem a szemem álmosan.

-El fogunk késni!

-Jah, persze, persze.

Úgyhogy minden kezdődött előröl. Felöltöztem, hajam, sminkem rendbe vágtam, gyors tükörbe kacsintás, szemüveg, és indulhattunk is. 

Mikor oda értünk, már a vendégek nagy része ott volt. James már türelmetlenül várt.

-Hol voltál?-jött oda.

-Aludtam.-mondtam egyszerűen.

-Komolyan? Sirius! Ember...jó mind egy. Nemsokára megjön Lili. Állj oda!-mutatott a padsor végén lévő virágos kapu alá. 

-Igen is.-indultam meg.

-Sirius!-ragadta meg a karom.

-Mond.

-Jól nézek ki?-igazgatta a nyakkendőjét.

-Majdnem olyan jól mint én.-kacsintottam rá.

-Akkor jó.-fújta ki a levegőt. 

Oda ballagtam a helyemre. Körbe néztem, majd mikor kiszúrtam Remust az első sorban rávigyorogtam. 

-Csak ne röhögj!-tátogta felém.

Szem forgatva küldtem neki egy csókot.

Megszólalt a zene. Mindenki izgatottan figyelt. Először James és az apja jöttek be. Jamesen látni lehetett hogy szét izgulta magát, ezért bátorítóan rámosolyogtam.  Nagyot nyelt, majd mikor Lili is felbukkant könnyek jelentek meg a szemében. Annyira boldognak látszott. Annyira boldog voltam hogy boldog. Lili álom szép volt. Mikor oda ért James elé a fiú remegő kézzel megfogta a lányét.

-Gyönyörű vagy.-suttogta neki.

Most én jöttem. Hirtelen levert a víz. Itt álltam a legjobb barátom esküvője kellős közepén és pont most fagyok le. Valamit mondanom kell...

-Khm. Kedves egybegyűltek!-Kezdtem a bemagolt szöveget.-Örülök, hogy mind eljöttek erre csodálatos, és egészen biztosan felejthetetlen napra!-Itt megállt a tudomány. Hirtelen az a sok begyakorolt gondolat, mind kiszállt a fejemből. Rögtönöznöm kellett. Nem volt más választásom, félre dobtam a sablonos esküvői szövegeket, és elő vettem magamat.-Elnézést, csak annyira boldog vagyok, hogy szinte szóhoz sem jutok. A két legcsodálatosabb ember áll ma előttem, akit ismerek. Bár...ahogy James barátom udvarol, féltem nem jutunk el idáig.