Wolfstar

68

Sirius szemszöge

-Remus! Édes Remusom.-piszkáltam mikor már végképp nem tudtam magammal mit kezdeni, mert már egy órája fenn voltam.

-Hagyá' má'-morogta félálomba.

-De hiányzol Remus!-terültem el az ágy nagyobbik felén, amit éjszaka kitúrtam magamnak.

-Jó.-húzta fejére a takarót Remus.

-De haldoklom érted?-kapálóztam a kezemmel a levegőbe.-Hallod?

Elkezdtem fuldokló hangokat kiadni, majd dramatikusan levágtam magam az ágyról. Ezek után csend következett. Vártam. A hideg padlón feküdve. Néhány pillanattal később Remus álmos feje jelent meg az ágy szélén.

-Megöllek!-szűkült résnyire a szeme, mikor látta hogy semmi bajom sincsen.

-REMUS!-ugrottam fel a földről, és letámadtam a fiút.

-ENGEDJ EEL!-kapálózott mikor egész testemmel ránehezedtem az övére, és kényelembe helyeztem magam.

-Simogatod a hajam?-kérdeztem.

-Nem.-próbált letolni magáról.

-De légyszike.-lépegettem ujjaimmal a karján, ami mellettem pihent.

-Felejtsd el. Most ébresztettél fel.-duzzogott.

-Jahj de mérges valakii.-könyököltem fel, hogy a fejünk egy szinten legyen. Remus mérgesen nézett rám. Rámosolyogtam.

-Ne mosolyogj!-tolta el az arcom.

-Miért?-kulcsoltam össze az ujjaim és támasztottam rá a fejem.

-Mert akkor úgyis az lesz amit te akarsz.-mászott vissza a takaró alá.

-Mindig az van amit én akarok.-másztam utána.-Remus...

Valami nedveset érzetem a lábamnál. Sajnos nem az volt amire gondoltam.

-Te vérzel...-állapítottam meg.

-Megint?-sóhajtott Remus.

-Várj!-törökülésbe ültem, és az ölembe vettem a lábát. A térdénél volt egy újabb seb. Nem volt túl nagy, azért is nem vehette észre.

-Nagyon gáz?-húzta fel a lábát Remus.

-Nem.-nyomtam a térdére egy csókot.

-Ne már! Tiszta vér lesz a...Fúj Sirius!-nevetett.-Inkább had kenjem be.

Elő vette a kenőcsöt amit még a Roxforti gyengélkedőből hozott el, és bekente vele a lábát. Amíg ő ellátta magát, én lemásztam az előző esti  munkánkért, és felvittem az ágyra, majd a térképet, és a listát elterítettem a takarón. 

-Muszáj most?-ráncolta a homlokát Remus.

-Miért mit csinálnál szívesebben?-sandítottam rá, egy perverz vigyorral.

-Háááth...nem is tudom.-nézelődött ártatlanul.

-Valaki nagyon rosszban sántikál.-Dobtam el a ceruzát, és az ölébe másztam. 

-Hova gondolsz?-tekerte az ujja köré az egyik hosszú fekete hajtincsemet.

-Azt nem tudom hova, de azt igen hogy kire.-leheltem egy csókot az ajkára.

-És kire?-túrt a hajamba.

-Arra a helyes kis szőkére a klubból.-vigyorogtam.

Remus keze megállt a hajamban.