Sirius szemszöge
-Remus! Édes Remusom.-piszkáltam mikor már végképp nem tudtam magammal mit kezdeni, mert már egy órája fenn voltam.
-Hagyá' má'-morogta félálomba.
-De hiányzol Remus!-terültem el az ágy nagyobbik felén, amit éjszaka kitúrtam magamnak.
-Jó.-húzta fejére a takarót Remus.
-De haldoklom érted?-kapálóztam a kezemmel a levegőbe.-Hallod?
Elkezdtem fuldokló hangokat kiadni, majd dramatikusan levágtam magam az ágyról. Ezek után csend következett. Vártam. A hideg padlón feküdve. Néhány pillanattal később Remus álmos feje jelent meg az ágy szélén.
-Megöllek!-szűkült résnyire a szeme, mikor látta hogy semmi bajom sincsen.
-REMUS!-ugrottam fel a földről, és letámadtam a fiút.
-ENGEDJ EEL!-kapálózott mikor egész testemmel ránehezedtem az övére, és kényelembe helyeztem magam.
-Simogatod a hajam?-kérdeztem.
-Nem.-próbált letolni magáról.
-De légyszike.-lépegettem ujjaimmal a karján, ami mellettem pihent.
-Felejtsd el. Most ébresztettél fel.-duzzogott.
-Jahj de mérges valakii.-könyököltem fel, hogy a fejünk egy szinten legyen. Remus mérgesen nézett rám. Rámosolyogtam.
-Ne mosolyogj!-tolta el az arcom.
-Miért?-kulcsoltam össze az ujjaim és támasztottam rá a fejem.
-Mert akkor úgyis az lesz amit te akarsz.-mászott vissza a takaró alá.
-Mindig az van amit én akarok.-másztam utána.-Remus...
Valami nedveset érzetem a lábamnál. Sajnos nem az volt amire gondoltam.
-Te vérzel...-állapítottam meg.
-Megint?-sóhajtott Remus.
-Várj!-törökülésbe ültem, és az ölembe vettem a lábát. A térdénél volt egy újabb seb. Nem volt túl nagy, azért is nem vehette észre.
-Nagyon gáz?-húzta fel a lábát Remus.
-Nem.-nyomtam a térdére egy csókot.
-Ne már! Tiszta vér lesz a...Fúj Sirius!-nevetett.-Inkább had kenjem be.
Elő vette a kenőcsöt amit még a Roxforti gyengélkedőből hozott el, és bekente vele a lábát. Amíg ő ellátta magát, én lemásztam az előző esti munkánkért, és felvittem az ágyra, majd a térképet, és a listát elterítettem a takarón.
-Muszáj most?-ráncolta a homlokát Remus.
-Miért mit csinálnál szívesebben?-sandítottam rá, egy perverz vigyorral.
-Háááth...nem is tudom.-nézelődött ártatlanul.
-Valaki nagyon rosszban sántikál.-Dobtam el a ceruzát, és az ölébe másztam.
-Hova gondolsz?-tekerte az ujja köré az egyik hosszú fekete hajtincsemet.
-Azt nem tudom hova, de azt igen hogy kire.-leheltem egy csókot az ajkára.
-És kire?-túrt a hajamba.
-Arra a helyes kis szőkére a klubból.-vigyorogtam.
Remus keze megállt a hajamban.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...