Sirius szemszöge
Mint kiderült délután négy óra van. Peter szerint rendesen felkavartuk a port, mert páran észre vették hogy nem vagyunk ott. Remus sebeit be kötöztük, és kapott egy csomó fájdalom csillapítót, amitől úgy elzsibbadtak a lábai hogy nem is érezte őket. Remus nem volt valami bőbeszédű mióta vissza változott. Amúgy sem volt az, de azóta ha kétszer hallottam beszélni sokat mondok.
-Sajnálom...hogy elbasztam az animágusos izét.-szólalt meg végre.
-Ne hülyéskedj már. tehetsz róla hogy ez a szar pont teliholdkor van?-ült le mellé James.
-Hát...
-Nem. Nem hibáztat téged senki. Nem kell elmondanod hogy a te hibád, mert hülye voltál. Igen hülye voltál, most is az vagy. De ki nem az? Mindenki csinál baromságokat, amúgy sem te szervezted oda a vérfarkast. Tehát NEM a TE hibád, és ha még egyszer ezt mondod én...
-Oké, értjük Sirius.-intett le Peter.
-Jó, csak mondom.-nyugodtam le.
Remus elmosolyodott.
-Mi lenne velem nélkületek?-valószínűleg a nyugtató annyira kidöntötte hogy nem tudta tartani magát úgyhogy rá dőlt a vállamra.-Bocs.-húzódott el, de vissza húztam.
-Maradj.-mondtam.
Nem szólt semmit, csendben vissza hajtotta a fejét, majd ásított egy nagyot.
-Aludj haver, rád fér.-veregette meg a vállát James.
Nem kellet sok idő Remus szinte azonnal elaludt. Neki döntöttem a fejem a falnak, és hallgattam a vállamon heverő fiú békés szuszogását. Észre vettem hogy James engem figyel.
-Mi van?-kérdeztem.
-Semmi.-rázta a fejét.
-Úgy néztél mint aki le akar smárolni.
-Figyelj...szerintem...mind egy semmi.-legyintett.
-Na, mondjad már!-kapálóztam a lábammal.
-Hülyeség.
-Nem baj.
-Hát...szerintem Remus...mármint.
-Bökd már ki!
-Szerintem bukik rád.
Meg szűntem létezni, minden épp működő szervem meg állt, a szemem akkorára kerekedett mint egy ház. Peter félre nyelt a sarokban.
-Ezt hogy érted?
-Hát...tetszel neki, beléd zúgott, sze....
-Jó, jó vágom...de...miből gondolod?-ráncoltam a homlokom.
-Hát...nem is tudom. Már egy ideje figyelem, és...hát nem tudom. Csak ahogy néz rád...meg most sem az én vállamon alszik.-tárta szét a karját James.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...
