Sirius szemszöge
Csendben ballagtam Thomas mellett, aki folyton beszélt valamiről. Nagyon idegesítőnek találtam. Egyáltalán nem vidított fel és még az agyamra is ment. Már fél úton lehettünk a színház felé, mikor megtorpantam.
-Minden rendben?-fordult hátra a férfi.
-Nem...nem, bocsásson meg.-azzal sarkon fordultam és rohanni kezdtem vissza.
A sötétben alig láttam hiába világítottak az utcai lámpák, végig futottam az utcákon, a pad mellett ahol ültem, aztán csak mentem mentem egészen amíg vissza nem értem Dumbledore búvóhelyéhez.
-Most nem menekülök el.-nyomtam le a kilincset.
Odabenn Dumbledore állt az asztala felett és Remust vigasztalta, aki az asztalra hajtotta a fejét és zokogott. Mit tettem...
Oda léptem Remus mögé. Dumbledore lassan ellépett az asztaltól és átadta nekem a helyet. A fiú vállára tettem a kezem.
-Remus...
Remus mikor meghallotta a hangom, felugrott a székből, de olyan hirtelen hogy az felborult és a nyakamba ugrott, majd olyan szorosan ölelt magához hogy szinte megfulladtam.
-Sajnálom!-suttogta a nyakamba.
-Nem, igazad volt. Mindig elfutok, de szeretnék megváltozni. Szeretnék megváltozni érted. Most itt vagyok Remus vissza jöttem édesem, bocsáss meg hogy ilyen rideg voltam veled.-túrtam a hajába és az arcát az enyém felé fordítottam.- Szeretlek Remus.
Remus kétségbe esett arca ellágyult. Karjait a nyakam köré fonta és megcsókolt. De hiányzott már. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam az illatát.
-Nehogy azt hidd hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem.-leheltem az ajkára.
-Egy próbát megért.-csókolt meg újra.
-Khm...nos, minden jó ha a vége jó.-vágott közbe Dumbledore.-Ha nem haragszotok meg...
-Persze...
-Izé...
Zavartan engedtük el egymást.
-Akkor mi most...-mutattam az ajtó felé.
-Menjetek csak.-mosolygott Dumbledore.
Ott hagytuk a búvó helyet. Mikor az utcára értünk megfogtam Remus kezét, és úgy indultunk el.
-Nem tudom édesem te hogy vagy vele, de én még nem vagyok álmos.-mondtam.
-Mit akarsz csinálni?-sandított rám a fiú.
-Hát leginkább téged...de...
-De?
-Hát, nem tudom. Azt hittem itt mondasz valami frappáns beszólást.
-Jah, értem.-bólintott.
Csendben sétáltunk egymás mellett.
-Szóval ha nincs de, akkor ez azt jeleni hogy...
-Sirius. Állj le.-vigyorgott.
-Jó csak gondoltam...
-Ne gondolkodj. Menjünk könyves boltba.-jelentette ki.
-Ezt nem gondolod komolyan ugye?-képedtem el.-Én itt isteni testem ajánlgatom, te meg kitalálod ,hogy könyvesboltba akarsz menni hajnali 3-kor?
-Igen.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...