Wolfstar

67

Sirius szemszöge

Csendben ballagtam Thomas mellett, aki folyton beszélt valamiről. Nagyon idegesítőnek találtam. Egyáltalán nem vidított fel és még az agyamra is ment.  Már fél úton lehettünk a színház felé, mikor megtorpantam.

-Minden rendben?-fordult hátra a férfi.

-Nem...nem, bocsásson meg.-azzal sarkon fordultam és rohanni kezdtem vissza.

A sötétben alig láttam hiába világítottak az utcai lámpák, végig futottam az utcákon, a pad mellett ahol ültem, aztán csak mentem mentem egészen amíg vissza nem értem Dumbledore búvóhelyéhez. 

-Most nem menekülök el.-nyomtam le a kilincset. 

Odabenn Dumbledore állt az asztala felett és Remust vigasztalta, aki az asztalra hajtotta a fejét és zokogott. Mit tettem...

Oda léptem Remus mögé. Dumbledore lassan ellépett az asztaltól és átadta nekem a helyet. A fiú vállára tettem a kezem.

-Remus...

Remus mikor meghallotta a hangom, felugrott a székből, de olyan hirtelen hogy az felborult és a nyakamba ugrott, majd olyan szorosan ölelt magához hogy szinte megfulladtam. 

-Sajnálom!-suttogta a nyakamba.

-Nem, igazad volt. Mindig elfutok, de szeretnék megváltozni. Szeretnék megváltozni érted. Most itt vagyok Remus vissza jöttem édesem, bocsáss meg hogy ilyen rideg voltam veled.-túrtam a hajába és az arcát az enyém felé fordítottam.- Szeretlek Remus. 

Remus kétségbe esett arca ellágyult. Karjait a nyakam köré fonta és megcsókolt. De hiányzott már. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam az illatát.

-Nehogy azt hidd hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem.-leheltem az ajkára.

-Egy próbát megért.-csókolt meg újra.

-Khm...nos, minden jó ha a vége jó.-vágott közbe Dumbledore.-Ha nem haragszotok meg...

-Persze...

-Izé...

Zavartan engedtük el egymást. 

-Akkor mi most...-mutattam az ajtó felé.

-Menjetek csak.-mosolygott Dumbledore. 

Ott hagytuk a búvó helyet. Mikor az utcára értünk megfogtam Remus kezét, és úgy indultunk el.

-Nem tudom édesem te hogy vagy vele, de én még nem vagyok álmos.-mondtam.

-Mit akarsz csinálni?-sandított rám a fiú.

-Hát leginkább téged...de...

-De?

-Hát, nem tudom. Azt hittem itt mondasz valami frappáns beszólást. 

-Jah, értem.-bólintott.

Csendben sétáltunk egymás mellett.

-Szóval ha nincs de, akkor ez azt jeleni hogy...

-Sirius. Állj le.-vigyorgott.

-Jó csak gondoltam...

-Ne gondolkodj. Menjünk könyves boltba.-jelentette ki.

-Ezt nem gondolod komolyan ugye?-képedtem el.-Én itt isteni testem ajánlgatom, te meg kitalálod ,hogy könyvesboltba akarsz menni hajnali 3-kor?

-Igen.