Wolfstar

28

Renus szemszöge

Siriusékat a szobában hagytuk. Csak lebuktatnának minket.

Végig osontunk a hosszú kihalt folyosón, a szobrok mellett aztán nagy nehezen eljutottunk Dumbledore irodájának ajtajához. A láthatatlanná tévő köpeny alatt rá néztem Peterre. A fiú nagyot nyelt.

-És ha lebukunk?-nyöszörgött.

-Fogalmam sincs.-nyöszörögtem vissza.

-Félek...

-Én is.-De most nem volt idő félni. Vagyis mindig ezt mondja James. Van benne valami. Óvatosan megtoltam az ajtót.-Francba. Zárva.

-Nem törhetünk be. Az hangos lenne.-gondolkodott Peter.

-És...és ha csak bekopogunk?-vetettem fel az ötletet.

-Persze! Kop kop! Halló! Dumbledor professzor elnézést a zavarásért...de kéne egy toll a madarából.-sopánkodott Peter.

-Jó na. Akkor mit csináljunk?

Peter elgondolkodott.

-Lehet mégse lesz olyan mérges.-vonta meg a vállát.

-És ha megkérdezik minek kell? Azt nem mondhatjuk hogy illegálisan gyógyítattuk meg Siriust.-ráncoltam a homlokom.

-Miért? Úgyis tudja hogy vérfarkas vagy. Elmondjuk hogy baleset történt és nem akartunk lebukni.

-Persze, aztán meg eltilt tőletek!

Ekkor ki nyílt az ajtó, és Dumbledore jelent meg mögötte hálóingben egy gyertyával a kezében.

-Mi ez a hangzavar?-mormogta.

Most esett csak le hogy már nem suttogva beszélgettünk.

-Khm...jó estét professzor.-motyogta Peter.

-Jó estét fiam. Mi kéne?-intett nekünk hogy menjünk be.-A köpenyt nyugodtan levehetitek.

Meglepetten néztem a professzora. Át lát rajta?

-Rettenetesen sajnáljuk hogy felébresztettük. Csak...tudja....

-Tudom. Hallottam.-bólintott.

-Mindent?-tudakoltam.

-Megsebezted Sirius és nem akartatok lebukni ezért gyanítom a városban lakó boszorkányhoz vittétek hogy meggyógyítsa, de annak ára van és az egyik...vagy az egyetlen az egy főnix toll. Ez minden?

Nagyot nyeltem.

-Ez minden.-bólintottam.-De esküszöm nem volt szándékos...én...én, sose...

-Remus, nyugalom. Tudom. Nem vagyok mérges, és nem akarlak eltiltani sem tőle. Mindkettőtöknek fejlődni kell. Bár rendkívül veszélyes azt nem tagadom. De talán a barátaid az egyetlenek akik tudnak segíteni.-mászkált a szobájában.

-Akkor...kaphatnánk...

Dumbledore ránk nézett. Aztán körbe a szobában, majd tapsolt egyet, mire fény lepte be a termet és az éppen alvó főnix riadtan kapta fel a fejét a könyvespolc tetejéről.