Wolfstar

9

Sirius szemszöge

Mind megkaptuk a magunkét a kis akció miatt. Mcgalagony órákon át szidott, Jamest meg Lili korholta állandóan hogy hova tűntünk, meg hogy mennyire aggódott. Le vontak vagy 40 pontot. Azért nem kaptunk többet mert varázslat alatt álltunk, szóval nem teljesen szándékos volt. Dumbledore azt is elintézte hogy ne legyen büntetés amiért még most is áldom. Azt mondta ez mindenkivel megeshet, és végül is nem halt meg senki.

Délután edzés volt. Meg vertük a Mardekárt, úgyhogy Jamessel totál fel voltunk pörögve. Épp a lelátó felé lebegtünk, amikor meg láttam a sántikáló Remust, bekötött karral és mellkassal Peterrel az oldalán botorkáltak a lelátón. Remus nagyon komolyan összpontosított hogy ne essen el.

-Bámulod.-mondta James.

-Kit?-kaptam el a fejem.

-Remust.

-Mi? Nem.

-De, de látom.-bólogatott.

-Mert hülye vagy.-mentem neki a seprű oldalával.

-Te tudod. De akkor is bámultad.

Szememet forgatva repültem tovább. 

-Hogy hogy feljöttél a lelátóra?-kérdezte James, amikor oda értünk.

-Azt mondták sétáljak.-vonta meg a vállát.-gondoltam megnézem ahogy nyertek.

-A sétálás alatt nem hegymászást értettek.-ráncoltam a homlokom.

-Már nem is fáj a lábam!-erősködött.

-Aha, látom.-sandítottam a lábára amit most is ferdén tartott.

-Jó talán egy kicsit. De már rohadtul untam a gyengélkedőt.

-Gyere le viszlek.-intettem hogy szálljon fel mögém a seprűre.

-MI? Nem. Lesétálok...

-Remus, igaza van. Még a végén elesel.-mondta James.

Remus nagy nehezen bele ment. Felült a seprűre. Egyik kezével a seprű nyelét markolta, másikkal meg a mezemet.

-El bír ez kettőnket?

-Ez mindent elbír.-emelkedtem fel a földtől.

Hallottam ahogy Remus nyöszörög hátul, aztán erősebben markolja a pólóm. Amikor megindultunk lefelé, úgy megijedt a hirtelen leejtőtől hogy a körmeit a pulcsin keresztül éreztem a mellkasomban.

-Nyugi Remus. Lent vagyunk.-tettem le a seprűt, vagy inkább dobtam hogy elkapjam Remust, aki megingott amikor a lába földet ért.

-Inkább nem mászok fel.-morgott.

Felnevettem.

-Nem volt olyan rossz.-legyintettem.

Miután Jamesék is lejöttek, vissza mentünk az épületbe. Elkezdett esni az eső. ennek nem igazán örültünk mert így nem tudtunk sok mindent csinálni. Sakkoztunk. Aztán meguntuk. Aztán olvastunk. Meguntuk. Tanuláshoz végképp nem volt kedvünk. Csak lustán feküdtünk a kanapén és lógattuk a lábunk. Remus még mindig olvasott. Elég kitartóan bújta azt az egy könyvet.

-Mit olvasol?-néztem rá.

-Csak egy életrajz.-motyogta.

-Kié?

-Egy varázsló, aki szintén vérfarkas volt.-lapozott.

Ezek után tovább bámultam a falat. Szét tépett az unalom. Peter és James újabb sakkozásba kezdtek. Én meg csak ültem és ültem. Aztán rá néztem Remusra. Aranyló fürtjei az arcába hullottak, az arca sápadt lett. Már nem volt olyan napbarnított mint régen, a szeplői is sokkal jobban látszottak. Talán fogyott is. A ragtapaszos kezében egy csokit tartott amit már félig megevett. Láttam ahogy a szemével végig fut egy sort, majd a szája halvány mosolyra húzódik.