Wolfstar

29

Sirius szemszöge

Teljesen fel voltam dobva. Kicsit homályosan láttam ugyan, de nem igazán számított. Szorongattam a kezemben a ficánkoló micsodát, mert így részegen nem nagyon tudtam megállapítani hogy micsoda. Mire elértük az úti célt forgott velem a világ. Éreztem hogy valaki rá támaszkodik a vállamra, oldalra néztem és James, most különösen idióta fejével találtam szembe magam. Rá nevettem, aztán, Remus, biztosan tudtam hogy ő az mert éreztem az illatát, leültetett egy puha...kanapéra. Ki vette a kezemből a micsodát.

-Tessék.-adta át egy valakinek. Nem tudtam ki venni az arcát mert állandóan mozgott és így nagyon össze mosódott az egész. 

Nyugodtan pihentem a kanapén. Kezdtem elálmosodni, amikor valaki mellém huppant. James volt az. Ő is nagyot ásított. Már épp ragadt le a szemem, lustán és hosszan pislogtam, amikor egy eszméletlen csúnya arc jelent meg előttem.

-ATYÁK!-ugrottam fel a kanapén, guggolásba. Bal kezemmel megmarkoltam a kanapé szélét a másikkal meg próbáltam elhajtogatni magam elől a csúfságot. 

-Ennek meg mi baja?-szólalt meg egy rekedtes női hang.

-Ne foglalkozzon vele, részeg.-hallottam Peter hangját.

A következő pillanatban valaki megfogta a kezem és felhúzott a kanapéról. 

-Rem...tudom hogy te vagy.-motyogtam az illető nyakába.

-Én vagyok. Gyere, haza megyünk.-veregette meg finoman a hátam.

Hagytam hogy kivezessen a helyiségből. Megcsapta az arcom a hideg, sötét volt, nagyon sötét, és minden homályos, meg mozgó. halkan felnevettem a furcsa ábrákon amiket az alkohol miatt láttam. Remus keze szorosan tartott nehogy elcsússzak a vizes köveken. Beszívtam a hideg levegőt, ami élesen hasított az orromban. Néha majd felbuktam a lábamban. A követező pillanatban ajtó nyikordulást hallottam és felderengtek előttem a Roxfort gyertyáinak fényei. 

-Itthon vagyunk.-suttogtam mámorosan a levegőbe. 

-Itthon.-motyogta vissza Remus.

Felbotladoztunk a lépcsőn, és Remus befektetett az ágyba. Jó volt már itt lenni, a fejem is kezdett sajogni. Láttam ahogy Remus fel áll az ágy mellől, de elkaptam a karját és felnéztem rá. 

-Maradj!-suttogtam neki, majd ásítottam egy nagyot.

Remus elmosolyodott és bebújt mellém az ágyba. Szorosan átölelt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Hallgattam a szívdobogását, egyenletes volt, nyugodt. Kezével a fejemet simogatta. Beszélt hozzám, de nem értettem semmit belőle. Néha halkan morogtam valamit mintha figyelnék, aztán lassan elnyomott az álom.

Másnap reggel kemény fejfájással és tompa elmével ébredtem. Az egész fejem zúgott. Többet nem iszok. Ígértem magamnak már vagy sokadjára. Aztán eszembe jutott hogy hol vagyok és kivel. Ez némiképp javított a helyzeten. Felnéztem a még szuszogó Remusra. Fáradtan nyúltam az éjjeli szekrény felé, hátha találok rajta egy pohár vizet, bár nem volt valószínű, mert sose rakok oda. Most viszont volt. Remus rakhatta oda. Hálásan nyomtam egy puszit az alvó fiú fejére. Felhajtottam a vizet aztán vissza bújtam az én kis farkasom meleg ölelésébe. Remus félálomban lehetett. Oldalára fordult, velem szembe és a kezét a nyakamra tette. Rettenetesen fájt a fejem, és be kellett volna vennem valamit rá. De a világ minden kincséért sem álltam volna most fel. Annyira imádom amikor alszik. Meg úgy mindig imádom, de ilyenkor különösen. Remus lassan kinyitotta a szemét, majd megdörzsölte és álmosan rám mosolygott.