Wolfstar

25

Sirius szemszöge

Már lassan kezdődött a tavasz. Hó már nem volt sehol. Az idő gyorsan telt. 

-REM! nem láttad a nyakkendőm?-kiabáltam a szoba másik végében lévő fiúnak.

-NEM!

Idegesen túrtam fel a szekrényt. Hova az anyámba tettem?

 -Megvan!-vágta hozzám Remus.

-Kösz.-nyomtam egy puszit az arcára. 

-Haladjunk hölgyeim.-siettetett minket Peter.-Ha megint leszedik az asztalt  mire oda érünk nem leszünk jóban!

Elindultunk lefelé.

-SIRIUUUS!-hallottam meg egy lány hangját.

Ne, ne, ne, ne

-Mizu?-jött oda egy hosszú barna hajú lány, és nagy kék szemével mosolyogva nézett rám. Mika. 

-Hát...semmi.-vontam meg a vállam.

-Ezt elhagytad.-adott át egy könyvet. Bájitaltan.

-Oh...köszi.-vettem el.

-Elég béna vagy bájitaltanból.-kuncogott.

-Tudom.-vigyorogtam.

-És te erre büszke vagy?-rázta a fejét.

-Nem, de most minek szégyenkezzek? Ez van.-tártam szét a karom.

-Igaz.

-Figyelj...mi most.-intettem a nagyterem felé.

-Aha, jó. Akkor később.-intett.

Csendben ballagtam tovább.

-Ő ki?-tudakolta Remus.

-Senki. Ő is benne van a quidditch csapatban. Mika a neve.-válaszoltam.

-Aha.

-Remus. Mielőtt kétségeid támadnának. Nincs köztünk semmi.-szögeztem le.

-Jó, nem is gondoltam ilyesmire.-mondta egyszerűen.

-Akkor jó.

-De nem most beszélek először az tény.-tette hozzá.

Nagyot sóhajtottam.

-Remus, mit akarsz? Mit csináljak? Nem mondhatom el mindenkinek egyesével hogy összejöttünk...az ilyet...hagyni kell hogy maguktól jöjjenek rá az emberek, szépen lassan. És ha ez megnyugtat, akkor tegnap is elküldtem két csajt és közöltem velük hogy van pasim köszönöm szépen. Kérdezd csak meg őket.-sóhajtottam.

-Tudom, sajnálom. De...azt akarom hogy mindenki tudja. Tudom hogy önző vagyok. Ígérem abba hagyom.-temette a tenyerébe az arcát.

-Nyugi, James is ilyen amikor Lili közelébe megy valaki.-bökte oldalba Peter.

-Apropó James? Hol van?-néztem körbe.

-Lilivel.-mondta Peter.

Oda értünk a nagyterembe, leültünk reggelizni. Két lány össze súgott a hátam mögött, erre Remus a szemét forgatta.

-Na jó.-lett elegem.

-Most...Sirius...

Arrébb söpörtem a tányérom és felálltam az asztalra. Körbe néztem.

-KHM! EGY KIS FIGYELMET KÉREK!-kiabáltam el magam.-HÖLGYEIM ÉS URAIM! Igen, tudom hogy jól nézek ki. És megtisztelő, lányok, hogy észre veszitek. Tényleg. DE! Bemutatom nektek Remus Lupint. Ez a fiatal ember itt jobboldalt. Ő A BARÁTOM! VELE JÁROK! És nem szándékozom, sem megcsalni sem elhagyni, mert akármilyen hihetetlen SZERETEM! És remélem most már mindenki tudja hogy az övé vagyok. CSAK az övé! Köszönöm szépen, és további jó étvágyat.-ültem vissza.