Sirius szemszöge
Kétségbe voltam esve, mérges voltam és csalódott. Miért kell egy ilyen jó pillanatot így elbaszni?
A folyosón felrángattam magamra a nadrágom. Lili felé indultam, a szobájuknál nem is kopogtam csak berontottam. Lili épp sminkelt.
-Te is...-aztán leesett hogy ezt most nem mondhatom el Lilinek. Pedig az a kurva James megérdemelné.
-Mi én is?-pillantott rám értetlenül a lány.-Miért vagy félmeztelen?
-Baszki...-roskadtam le az ágya szélére.
-Mi a baj?-ült le mellém a lány.
Könnyek szöktek a szemembe. Mindenki elárul...
-Csak...családi gondok.-szipogtam.
-Gyere ide!-ölelt magához. Bele fúrtam a fejem a lány vörös hajzuhatagába és zokogásban törtem ki.-A hugrabugosok bulit szerveztek, gyere velem! Hátha segít.
-Nincs kedvem!-motyogtam.
-Ne már! Ennyire rossz? Na jó Sirius. Mi történt?
-Nem szeretném elmondani.-emeltem fel a fejem.
-Akkor legalább gyere velem.-fogta meg a kezem a lány.
-Így? Tiszta vörös a szemem.-néztem a padlót.
-Rendbe szedlek.-húzott fel az ágyról, és leültetett az asztalához.
Lili próbálta megigazítani a sminkem, de közben vagy háromszor sírva fakadtam, így a próbálkozásai esélytelenné váltak.
-Ne sírj már!-simította meg az arcom.
-Fáj...-suttogtam.
-Hol?
-Itt.-Tettem a szívemre a kezem.
Lili leguggolt, hogy velem egy magasságban legyen.
-Ó édesem!-ölelt át.
Percekig csendben szorítottam magamhoz Lilit. Ő is áldozat volt. De nem mondhattam neki. Valamiért nem tudtam Jamessel seggfej lenni. Sosem ártott nekem...vagyis eddig. Ezt...ezt nem tudtam vele megtenni. De annyi év veszett most el. Hol van az a James akivel együtt szidtam a Mardekárt? Az a James, aki megverte Regulust, amikor harmadévesek voltunk? Az a James aki vérszerződést is kötött volna hogy soha nem áll össze egy Mardekárossal. Hol van az én Jamesem? És Remus...miért nem mondta? Komolyan azt hitte hogy nem fogom megtudni? Én mindig ott voltam neki, még akkor is amikor egy vérengző szörny volt, és ő még arra sem volt képes hogy mellékesen megemlítse, hogy a testvérem és a legjobb barátom egymást basszák.
-Megyek.-emeltem fel a fejem.
Lili elmosolyodott.
-Helyes. Akkor még egyszer.-ragadta meg a szemceruzát.
Most sikerült. Bár már körmeimet is a tenyerembe véstem hogy vissza tartsam a sírhatnékot.
Már javában délután volt, de még nem a bulik ideje, legalábbis a Griffendélben nem.
A Hugrabugosok, egy Ivan nevű srácnál gyűltek össze. Elég komoly buli volt a Hugrabughoz képest. Minden volt. Tényleg minden. Alap járat, a tömegbe vetem magam és hangosan kiordibálom hogy ,,NA KI VAN IIIIT?!" de most nem volt életkedvem. Leroskadtam egy kanapéra és a mellettem lévő asztalról elvettem valami löttyöt. Fogalmam sincs mi volt az de jól meghúztam.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...