Wolfstar

45

Sirius szemszöge

A gyengélkedőben ébredtem. Fájt mindenem. Fogalmam sem volt hogy kerültem oda. 

-Remus?-könyököltem fel.

-Nem, nem drága! Feküdj csak vissza.-nyomott vissza a párnák közzé Madam Pomfrey.

-De Remus itt van?-néztem körbe.

-Az előbb volt itt. De most már maradj nyugton.

-És jól van?

-Veled ellentétben, őt hamar rendbe hoztam. Csúnyán leestetek arról a fáról.-Rázta a fejét a nő.

-Fáról?...JAAAH! 

-Érzel valahol fájdalmat?-fogta meg a homlokom. 

-Mindenhol?

-Az nem jó. A gyógyszernek már hatnia kellett volna.-ráncolta a homlokát. 

-De elmehetek Remushoz?-ültem fel megint.

-Most? Semmiképp.-nyomott megint az ágynak.-De azt mondta nemsokára megint benéz. 

Tehetetlenül feküdtem vissza. Bevettem az újabb gyógyszert, és a plafont bámultam. Hosszú percek, aztán órák teltek el. Kezdtem aggódni hogy talán már gyászol is. 

-Fel kelt má...

-REMUS!-Pattantam ki az ágyból amikor a fiú benyitott. 

-Basszus, Sirius! Feküdj vissza!-kapott el amikor a lábam megingott alattam.

-Jól vagyok. Voltam már rossz...MERLIN SEGÍTS! MEGFOGOK HALNI!-Megláttam magam az ágy melletti tükörben. A fejemen egy hatalmas kötés volt, és egy hosszú karcolás a nyakamon. 

-Ugyan drágám. Dehogy fogsz.-Legyintett Madam Pomfrey.

-Maga nem látja EZT!?-mutattam az arcomra. 

-Sirius...figyelj én...-ült le Remus az ágyam szélére.

-NEM! Ne. Ne merészelj bocsánatot kérni Remus. Nem kérhetsz bocsánatot. Megértetted? Szeretlek, bármit csinálsz. A gerincemet is kihúzhatod a torkomon keresztül, nem érdekel.-Vánszorogtam vissza az ágyamba. Remus betakart. 

-De...

-Tudod nagyon idegesítő vagy.-vigyorogtam rá.

-Fogd be!-dőlt el mellettem. 

-NA! Ne feküdjön be a beteg mellé! Lupin!-Tessékelte ki az ágyból Madam Pomfrey.

-James?-kérdeztem Remust. 

-Jól van. Olyan jól hogy Lilivel épp...hát na.-nézett oldalra Remus. 

-Oh, tehát nem is érdekli hogy meghalok?-sértődtem meg.

-Igazából, egész este itt ültünk veled. Aztán kiküldtek. Azt mondták rendben leszel ne aggódjunk. Hát...bízok az orvosi praktikákban. 

-Szóval nem aggódtatok.-fontam össze magam előtt a karom.

-De igen.

-Mr. Lupin. Most már tényleg menjen. Hagyja a beteget.-hesegette el Madam Pomfrey.

-Sokkal gyorsabban gyógyulok ha itt van!

-Nem Black. Pihenned kell! Kifelé.

Remus elment. Képes volt csak úgy itt hagyni! Ch.