Wolfstar

57

Remus szemszöge

A diákok másnap ezrével özönlöttek ki az iskolából. 

-PETEEER!-kapkodta James a fejét.-Hol van már az az idióta?!

-PETER!-Ordibált Sirius is.

-Fiúk, menjenek a vonathoz!-Tolt minket az ajtó felé McGalagyon.

-De Peter...JAMES! Ott van Lili!-Mutattam a másik irányba amerre mennünk kellett volna.

-Pillanat!-futott el James.

-POTTER! JÖJJÖN...áh minek erőlködöm.-legyintett.-Maguk induljanak a vonathoz. MOST!

Sirius rám nézett, én meg megvontam a vállam. Bele vetettük magunkat a diákok hömpölygő folyójának legmélyébe, és hagytuk hogy az ár kisodorjon minket. 

A vonat zsúfolásig volt. Gyorsan befoglaltunk egy szabad kabint ami még nagy csoda hogy megmaradt. Türelmetlenül vártuk, hogy James és Peter felbukkanjon. 

-Nos...amíg nem jönnek. Csak ketten vagyunk.-csúszott közelebb hozzám Sirius.

-Átlátszó az ablak te idióta.-toltam el a fejét ami vészesen közeledett.

Ekkor valami neki csapódott a kabin üveg külső részének. James nyomódott az ajtónak.

-Mi a faszt csinál?-nézte kérdőn barátját Sirius.

James a kezével mutogatott valamit, majd neki nyomta az arcát az üvegnek.

-Ekkora balfaszt.-vigyorogtam.

James mikor látta hogy nem értjük mit akar mondani, feladta, és megvárta hogy elvonuljon a körülötte lévő gyereksereg és végre bejöhessen. 

-Azt mondtam, nyissátok ki belülről az ajtót.-fújta ki magát a kabinba érve James.

Össze néztem Siriussal majd elröhögtük magunkat.

-Persze, nagyon vicces.-Forgatta a szemét James.-Peter nincs meg. Regulust sem láttam...de van egy olyan sejtésem hogy ő már rég nincs itt. 

-Figyelj James...khm...-egyenesedett ki Sirius.-Én...én tudod hogy nem mehetek haza, szóval...

-Persze, gyere. Anyám mondta hogy vár, sütőtök levest csinál és kérdezi hogy a felső, vagy az alsó szobában ágyazzon meg neked?-túrt James a hajába, és elő vett egy papírt.-De gyorsan mond mert a levélnek haza kell érnie mielőtt megérkezünk. Tudod hogy anya nem bírja ha az utolsó pillanatba szólok.

-A felsőbe.-vigyorgott Sirius.

-Khm...köszörültem meg én is a torkom.

-Remus akkor te az alsóban alszol, jó? Bár szerintem úgyis mindegy.-rakta a papít az üvegre és megírta az anyjának a választ. 

-Kösz.-mosolyodtam el.

Jamesék háza amolyan menedékféle volt számunkra. Rengeteg nyarat ott töltöttünk. Együtt mentünk a Potterékkel nyaralni, besegítettünk a házimunkában, szinte családtagok voltunk. 

-Úgy érzem magam mint egy csöves.-tette fel a lábát az ablakpárkányra Sirius.

-Én meg mint egy három gyerekes anyuka. Hol a faszba van Peter?-nézett ki az ablakon James.

-Te érzed magad három gyerekes anyukának?-forgattam a szemem.-Te ebben a családban a szófogadatlan gyerek szerepét töltöd be. Vele együtt.-Mutattam Siriusra.

-Te pedig tündi bündi anyuka vagy.-tette a szívére a kezét Sirius.

-Soha többet ne mond azt hogy tündi bündi.-húztam el a szám.

-Te tündike bündike.-csatlakozott James.

-Baszki ez nagyon gáz. Mint az óvodások.-ráztam a fejem.

-Jaahaaaj, morog a kis szívem csücske.-vigyorgott Sirius.

-Meg foglak ölni.-húztam résnyire  a szemem.

-Te kis nyuszi gombóc.-csapta össze a tenyerét James.

-Mi...drága Merlin. Előre sajnálom a kis Pottert.-takartam el a szemem.

-A kis Potter igazi harcos vadállat lesz.-veregette büszkén a mellkasát James.

-Remélem harcos lesz, és nem idióta vadállat mint az apja.

-Remus! Ez gonosz volt!-tartotta fel a mutató ujját Sirius.

-Óh, rólad nem is beszélve.-nevettem.

-Na jól van. Ezért még számolunk.-fonta össze maga előtt a karját Sirius.

-ÚJSÁGOOOT!-tartotta fel kintről az újságos táskáját egy boszorkány. 

-Én!-pattant fel James.

A fiú beült középre, mi meg körbe ültük. Figyelmesen olvastuk a híreket. Leginkább Voldemort nyomát keresve. 

-Nem értem miért nem segítenek a szegényeken.-morogtam a papír felett.

-Mert nem érdekelnek senkit.-vonta meg a vállát James.

-Ez egyáltalán nem igaz.-ráztam a fejem.

-Remus, ha segíteni akarnának, olyan, nagyon nagyon mint ahogy előadják, már rég megtették volna. De ugyan már. A szegények már hozzá szoktak. Fejjel megy a falnak és a feje beszorul a lyukba, de előbb utóbb mindenki megszokja a neki szánt lyukat. Ők megtanultak alkalmazkodni. 

-De adhatnának nekik szállást, vagy pénzt.-méltatlankodtam.

-Szegények mindig lesznek Remus. Olyan nincs hogy minden jó legyen. Ráadásul most hogy Voldemort vissza tért épp nem azon fognak aggódni hogy szegény Salamon bácsinak hol kell majd meghúznia magát este.-lapozott James.

-Ezt most csak azért mondjátok mert mindketten gazdag faszok vagytok.-méltatlankodtam.

-Édes, ez van. Mármint...mindenkinek vannak problémái. És a szegények azt várják hogy majd mi megoldjuk az Ő problémájukat holott nekünk is van elég. Nem mi rontottuk el az életünket.-mondta Sirius. 

Még most sem értettem velük egyet, de feleslegesnek láttam velük vitatkozni. Ők nem tudhatják milyen szegénynek lenni.

A vonat már úton volt. Dél körül járhatott.

-Mi lesz, ha háború lesz?-kérdezte Sirius.

-Harcolunk.-vágta rá gondolkodás nélkül James.

-És ha meghalunk?-tördeltem a kezem.

-Ugyan Remus. Legalább egy nemes cél érdekében tesszük, és ha meg nem halunk meg pedig hősök leszünk, és megmentjük a varázslókat. De ha engem kérdezel, szerintem már rég háború van. Csak még nincs papírra vetve. De már csak idő kérdése. Ha a kormány kijelenti, akkor pánik lesz, a pánik pedig nem jó. De akkor mindenkire szükség lesz...-vezette le Sirius.

-Úgy beszélsz mint Dumbledore.-vigyorgott James.

-Tényleg, ő akar mini hadsereget csinálni a diákokból.-bólintottam.

-Jó, de én tényleg harcolni akarok. Te is James nem?

-De. 

-Amit láttam Sandrielből....ráébresztett, hogy mi is folyik itt, és hogy milyen komoly dolgok történnek. Ez már nem vicc. Most jelenleg sok fontos dolog történik Remus, és én a részese akarok lenni.-nyúlt el az ülésen.