Remus szemszöge
-Remuuuuuus! Én annyira, DE ANNYIRA szeretlek!-fetrengett az ölemben Sirius.
Megint elkapta a szeretet áradat. Ez egy héten legalább egyszer mindig előfordul. Ilyenkor eszébe jut hogy halál szerelmes és látványosan szenved hogy ezt bebizonyítsa.
-Én is szeretlek.-morogtam miközben átfutottam egy sort a szememmel a könyvben amit épp olvastam.
-De nem!-kapta fel a fejét.-Te ezt nem érted! Én annyira szeretlek hogy belehalok!
A könyv megrázkódott a kezemben így újra kellett kezdenem a sort már negyedjére.
-Sirius, édesem. Olvasok!-emeltem égnek a tekintetem.
-Én meg haldoklom!-nyöszörgött.
Lenéztem az ölemben fekvő fiúra. Rá mosolyogtam és az ujjaim hosszú fekete fürtjei közzé túrtam, majd vissza fordultam a könyvhöz. Mikor elkönyvelte magának hogy ismét megvonom tőle a szeretetemet megint sóhajtozni kezdett.
-Neked ebből áll a napod. Olvasol, csokit zabálsz, olvasol, tanulsz. És hol van az én időm?! A Sirius idő?-ölelte magához a karom.
-Olyan vagy mint egy óvodás.-sóhajtottam mosolyogva.
-Úgy is érzem magam, de ez nem indok arra hogy elhanyagolj.-ki vette a kezemből a könyvet, és felült az ölembe. Nagy szürke szemeit rám meresztette.
-Jó, oké. Mit szeretnél csinálni?-adtam meg magam.
-Hát...azt nem tudom.-gondolkodott el.
-Sirius!
-Jó. Adj egyetlen egy darab percet.-tette a szám elé a mutató ujját.
Láttam rajta hogy erősen töri a fejét. Majd ravaszul rám vigyorgott.
-Szeretnél egy tetoválást?
-Mi van?-képedtem el.
-Tudod. Amikor színes festékkel a bő...
-Tudom mi az a tetoválás.
-Na?
-Nem...én...most?-nem feltétlen voltam ellene az ötletnek...de mellette sem. Nem tudtam mit mondani.
-Igen.-bólintott. Majd a fülemhez hajolt.-Nekem van holdam, én csinálok neked egy csillagot.
Elnyomtam egy vigyort.
-Oké.-egyeztem bele.
-Komoly?-lepődött meg.
-Aha.-vontam meg a vállam.
Sirius felpattant a kanapéról és elkezdett húzni a szobánk felé. Ahogy haladtunk felfelé a tekintetem betévedt az egyik folyosóra.
-Sirius...-állítottam meg.
-Hm?
A folyosó felé intettem. Belestünk a fel mögül. James és Regulus állt egy falnak dőlve. Épp cigiztek.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...
