Wolfstar

36

Sirius szemszöge

Sajnos vissza kellett menni a Roxfortba, pedig én minden erőmmel próbáltam győzködni Remust hogy maradjunk a városban, semmi esetre sem a Black házban...de annyi minden van amit meg akarok neki mutatni. De ő hajthatatlan volt. Szóval másnap reggel felültünk a vonatra és vissza mentünk.

Az iskolában most kezdődtek a húzós napok. Ilyenkor írtuk a legtöbb dolgozatot, felelések, beadandók. Úgyhogy hónap végére lényegében mindig hülyét kapok. Ezen a szépséges tavaszi reggelen sem voltam hajlandó betolni a képem Bájitaltanra.

-Sirius, mi a jó anyámat csinálsz? El fogunk késni!-lépett mögém Remus.

-Édes, miért késnénk el?-vigyorogtam rá a tükörből.

-Mert idő van!-mutatott az órára.

-Idő...hmm...milyen különös szó...igazából nincs is idő, azt csak az emberek találták ki, hogy szabályozni tudják az életüket. Lényegében nincs olyan hogy idő....

-Sirius, hagyd abba a bölcselkedést. Nem áll jól.-vágott nyakon.-Egyébként mit csinálsz?

-Levágom a hajam.-jelentettem ki.

-Mi?! NE MERÉSZELD!-kapta ki a kezemből az ollót.

-Nyugi már kis farkas. Hosszú marad, csak szexibb lesz.-kacsintottam rá. Fogtam és még rövidebbre vágtam elől a hajam.-Látod, hátul hosszú, DE elöl fokozatosan rövidül. Nagyon metál lesz hidd el nekem.

-Mi az hogy nagyon metál? Az mit jelent. Nagyon morbid, brutál nőcsábító eszméletlenül kócos szénakazal?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem. Nagyon brutál nőcsábító...mármint nem akarok nőket elcsábítani nem úgy értem. Ha nő lennél akkor mondjuk elcsábítanálak, de senkit nem akarok elcsábítani csak téged...

-Jó hagyjuk.-legyintett Remus.-De azért gyere majd be második órára.

-Megígérem!-integettem neki.

Mikor Remus ki ment, Cassandra kilépett az öltözőből egy hajvágó ollóval, egy törölközővel és egy fésűvel.

-Akkor milyet akarsz?-tartotta fel az eszközöket.

-Ilyet.-mutattam fel egy képet az egyik újságomból, amin egy csávó gitárral a kezében tombolt a színpadon.

-Ohóóó, öcsém, ez rohadt jó.-vigyorgott Cassandra.

-Tudom. De ne baszd el.-néztem rá szigorúan.

-Merlinre! Dehogy.-intett. Nem igazán voltam benne biztos hogy nem bassza el, de ez van. Ha szar lesz majd vissza nő.

Láttam ahogy hullanak a tincsek, és láttam a tökéletes arcom a tükörben, amin most a remény és a félelem izzadság cseppjei csillogtak. a hajam az én második mindenem Remus után...nem lehet rossz! Miközben én halálra izgultam magam, Cassandra meg szinte fel se nézett a nagy munkából James nyitott be. Értetlenül ácsorgott az ajtóban, aztán miután leesett neki mi is történik, meglepődött majd elvigyorodott.

-NEEEE! MEGCSINÁLOD?-vágta be az ajtót és mellém állt hogy lássa a hajam.

-Meg hát.

-Öcsééém!-piszkálta a hajam.

-Ne nyúlj hozzá!-csapott a kezére Cassandra.

-Igen James, nem szabad!-tartottam fel a mutató ujjam.

-Ezer meg egy bocsánat. Olyan nőcsábász leszel barátom.-veregette meg a vállam.

-Az leszek!-vigyorogtam.-De ezt a szót Remus előtt nem használjuk. Értem?