Wolfstar

58

Sirius szemszöge

-ANYAAA!-kiabált James amikor megérkeztünk.

-Drágám!-szaladt le a lépcsőn egy elegáns nő, és sietve James nyakába borult.-Annyira aggódtam!

-Szia anya!-ölelte meg a nőt.

-Óh Sirius drága! Egyem a szíved, milyen jóképű vagy!-ölelt meg engem is. Mrs. Potternak még mindig friss orgona illata volt.

-Örülök hogy láthatom Euphemia.-mosolyogtam.

-Remus! Jahj de soványka vagy. Se baj, majd felhizlallak!

-Anya, elég lesz!-vakarta zavartan a tarkóját James.

-Ugyan drágám! Gyertek egyetek!-intett, és eltűnt a konyhába vezető ajtó mögött.

Össze néztünk, majd Jamesre vigyorogtam, és megindultunk a nő után.

-Mmm nagyon jó illata van!-ültem le az asztalhoz. 

-Igen, mint mindig.-helyeselt James.

-Asszonyom, meg jött Mr. Potter. Hozzak még terítéket?-jött be egy cseléd.

-Igen, drága hozz.-intett neki a nő.

-Remélem nem áll szándékában szakácsot felvenni, mert ennél finomabb levest én még nem ettem!-szedtem még egy tányérral.

-Tudod hogy úgyse fogok fiam!-ment a férje elé a nő.

-Anya kicsit túlbuzgó.-tört a kenyérből James.

-Tökéletes anyád van James.-rázta a fejét Remus.

-Mázlista vagy öregem.

James apja is megérkezett. Kis akta táskáját oda adta az egyik embernek, aki elé sietett, majd végig simított gondosan vágott bajszán.

-Szép napot fiúk! Üdv itthon fiam!

-Jó napot.-köszöntünk illedelmesen. 

-Szörnyű ez a mai világ.-ült le az asztalfőre.- Remélem a jó öreg Dumbledore nem talált ki megint valami mentsük meg az egész világot tervet. Szegény vénember nagyon unatkozik. 

-Apa nem mondhatsz ilyet! Dumbledore kitűnő varázsló.-rázta a fejét James.

-És egy kissé hóbortos.-mosolygott a bajsza alatt Mr. Potter.-Remus ide adod a kenyeret? 

Az ebéd békésen telt. Potteréknál mindig jó a hangulat. Utána berendezkedtünk, majd átmentem Remus szobájába. 

-Te miért nem mész haza?-Igazítottam meg egy könyvet a fiú asztalán.

-Hát...tudod, megint nem állunk valami jól anyagilag, úgyhogy komolyabb munkát kellett vállalnia anyámnak és apámnak is. Messzire utaztak, és semmi kedvem egyedül kuksolni otthon az üres hűtővel.-tette be az ingeit a szekrénybe. 

-Hova mentek?-tudakoltam.

-Talán Svájcba. De nem tudom biztosan.-vonta meg a vállát. 

Oda léptem a fiú mögé aki aki lábujjhegyre állva pakolászott, és hátulról átöleltem. 

-Mit szólnál ha vennék egy házat?-kérdeztem.

A keze megállt a pakolásban.

-Minek? 

-Hát...én nem megyek haza, te nem tudsz...lakhatnánk...érted. Együtt.

Remus hallgatott. 

-Mind egy felejtsd el.-engedtem el.-Khm...a szobámban leszek ha kellenék.