Wolfstar

11

Remus szemszöge

Az idő gyorsan telt. El telt az egész hónap. Mindenki a karácsonyi bálról beszélt. Ha végig mentünk a folyosón, vagy azt láttuk hogy egy visítozó lány a vigyorgó fiú nyakába ugrik, vagy azoknak a lányoknak a vágyakozó képét akik abban reménykedtek hogy majd valamelyikünk, persze Sirius volt az elsődleges célpont, mivel tudták hogy James tabu. Én meg szerencsére sosem voltam olyan megnyerő mint ezek ketten. Szóval mindenki a bállal volt elfoglalva, kivéve Sirius, Peter, James és én. Ma telihold van. Vagyis valamit ki kell találnunk, hogy nekik sikerüljön az animágus varázslat, én meg ne gyilkoljak meg senkit. 

-És...tudom, Remus, hogy gyűlölöd azt a pincét...de ha csak ma estére...bezárnánk megint a szobába?-vetette fel az ötletet James.

-És ha valami bajotok lesz? Ki fog kiszedni?-akadtam ki.

-Majd Lili.-mutatott a lányra Sirius.

Lilire néztem aki bíztatóan bólintott. 

-Nem is tudom...és ha kárt teszek magamban?

Csend lett. Erre senki nem gondolt. És most hogyan tovább?

-Nem tudom.-pattant fel idegesen Sirius. 

Elő vett egy cigit a zsebéből, meg egy doboz gyufát és meggyújtotta. Adott egyet Jamesnek is, aztán felém nyújtotta. Megráztam a fejem. Peter és Lili sem kért. Sirius oda sétált az ablakhoz és kikönyökölt rajta. 

-Oké. Legyen.-sóhajtottam.-Egy estét csak kibírok.

-Biztos...?

-Nem.-vágta rá Sirius.-Nem fogom hagyni hogy megöld magad.

-De miért tenném?

-Nézz magadra! Még mindig sántítasz. Legutóbb félholtan nyöszörögtél a padlón. És akkor ott voltunk és talán egy kicsit tudtunk segíteni. De most nem lesz ott senki!-hadarta.

-De én ott leszek.-mondta Lili.-nem megyek be, csak ha feljött a nap.

-Egy vadállat vagyok.-temettem a tenyerembe az arcom, elkeseredetten.

Mind rám néztek.

-Dehogy vagy.-rázta a fejét James.-Bármelyikünkkel megtörténhetett volna.

-jah, Nem félünk tőled Remus.-ült le mellém Sirius.

-Persze, így nem.-mutattam végig magamon.-De amikor átváltozom...most nem azt várom hogy majd nevetve öleljetek át, mert jogosan féltek én is tudom. Csak...értitek.

Sirius átkarolta a vállam.

-Minden rendben lesz.-mondta.

-hát még mindig nem érted!?-sóhajtottam.-Ezentúl semmi sem lesz rendben. Én örökké rettegni fogok egészen eddig amíg annyi kárt nem teszek magamban hogy elvérzek a pincében, és nem foglyuk tudni örökké titkolni. Kiderül és akkor kirúgnak, bezárnak...

Éreztem hogy Sirius erősebben szorít magához.

-Jah csak, hogy arról kibaszottul megfeledkeztél, hogy itt vagyunk mi, és ezt akkor sem hagyjuk ha belehalunk is.- könyökölt előre James.

-És ha belehaltok?

-Túl sokat aggódsz.-mondta Sirius.

-Te meg túl keveset!-csattantam fel.

-Miért talán minden rossz dolog  miatt pánikrohamot kéne kapnom? Megoldjuk!-engedett el.

-Igen. Meg. MINDIG EZT MONDOD! És ezt most hogy akarod megoldani? Hm? Mesélj.-pattantam fel.