Wolfstar

22

Remus szemszöge

Reggel betakarózva ébredtem...Sirius ágyában. Álmosan felültem és körülnéztem. Sirius az ablak párkányon ült és kávét ivott.

-Mióta kávézol?-morogtam neki.

Miután a fiú meghallotta a hangom elmosolyodott, oda jött és egy apró csókot adott.

-Most óta.

-Kapok?-vágódtam vissza az ágyba és fel húztam magamra a takarót...aztán le esett hogy nincs rajtam ruha úgyhogy jobb is ha nem veszem le.

-Hát...el múlt dél. Te reggel szoktál inni. Ez nem bontja fel a...

-EL MÚLT DÉL?-hökkentem meg.

-Igen.

-És miért nem keltettél fel?-néztem rá szúrós tekintettel.

-Nem volt szívem. Olyan békésen szuszogtál.-kavargatta a kávét.

-Ez nem igaz.-temettem a tenyerembe az arcom.-Nem kerestek?

-Azt mondtuk gyengélkedsz úgyhogy hagytunk aludni.

-NA JÓ MOST MÁR KOMOLYAN ÉBRESZD FEL MERT...-vágta ki az ajtót James.-oh...szia Remus.

-Szia.-motyogtam vissza.

-Szóval...még lesz két óránk, de addig össze kéne szedni gyertyákat, meg valami meleg cuccot amit le tudunk vinni a híd alá.-kapott föl egy pokrócot James.

-MEGCSÓKOLT!!!!!!-rohant legyen Péter.

-Ki?-kaptuk fel a fejünket egyszerre.

-SARAH.-lengette a karját.

-Az ki?-értetlenkedtünk.

-A csaj a bálról.-sóhajtott.

-Na ez már valami barátom.-karolta át a nyakát Sirius.-Még a végén rendes férfi lesz belőled.

-Mondja az aki a szemét festi.-vágott vissza Peter.

-Most mi bajod van a szememmel? Ne nézzed ember és akkor nem látod.

-Nyugalom van, nyugalom van.-morogtam az ágyból.

-Remus amúgy te miért nem kelsz már fel?-sandított rám James.

-Hát...szóval...

-Mer pucér.-tette le az asztalra a kávés bögrét Sirius.

-Mi...-James rám aztán Siriusra nézett, aztán megint rám.-nem, mégsem akarom tudni.

-Meg lep hogy nem hallottad.-vigyorgott Sirius.

-HAGYÁ MÁR.-dobta meg egy párnával James.

-JAMES!-Futott el a párna elől Peter háta mögé.-ha ezt az energiát amit párna dobálásra fordítasz inkább másba fektetnéd, szerintem Lili is nagyon örülne neki...már ha érte mire gondolok.