Remus szemszöge
Reggel betakarózva ébredtem...Sirius ágyában. Álmosan felültem és körülnéztem. Sirius az ablak párkányon ült és kávét ivott.
-Mióta kávézol?-morogtam neki.
Miután a fiú meghallotta a hangom elmosolyodott, oda jött és egy apró csókot adott.
-Most óta.
-Kapok?-vágódtam vissza az ágyba és fel húztam magamra a takarót...aztán le esett hogy nincs rajtam ruha úgyhogy jobb is ha nem veszem le.
-Hát...el múlt dél. Te reggel szoktál inni. Ez nem bontja fel a...
-EL MÚLT DÉL?-hökkentem meg.
-Igen.
-És miért nem keltettél fel?-néztem rá szúrós tekintettel.
-Nem volt szívem. Olyan békésen szuszogtál.-kavargatta a kávét.
-Ez nem igaz.-temettem a tenyerembe az arcom.-Nem kerestek?
-Azt mondtuk gyengélkedsz úgyhogy hagytunk aludni.
-NA JÓ MOST MÁR KOMOLYAN ÉBRESZD FEL MERT...-vágta ki az ajtót James.-oh...szia Remus.
-Szia.-motyogtam vissza.
-Szóval...még lesz két óránk, de addig össze kéne szedni gyertyákat, meg valami meleg cuccot amit le tudunk vinni a híd alá.-kapott föl egy pokrócot James.
-MEGCSÓKOLT!!!!!!-rohant legyen Péter.
-Ki?-kaptuk fel a fejünket egyszerre.
-SARAH.-lengette a karját.
-Az ki?-értetlenkedtünk.
-A csaj a bálról.-sóhajtott.
-Na ez már valami barátom.-karolta át a nyakát Sirius.-Még a végén rendes férfi lesz belőled.
-Mondja az aki a szemét festi.-vágott vissza Peter.
-Most mi bajod van a szememmel? Ne nézzed ember és akkor nem látod.
-Nyugalom van, nyugalom van.-morogtam az ágyból.
-Remus amúgy te miért nem kelsz már fel?-sandított rám James.
-Hát...szóval...
-Mer pucér.-tette le az asztalra a kávés bögrét Sirius.
-Mi...-James rám aztán Siriusra nézett, aztán megint rám.-nem, mégsem akarom tudni.
-Meg lep hogy nem hallottad.-vigyorgott Sirius.
-HAGYÁ MÁR.-dobta meg egy párnával James.
-JAMES!-Futott el a párna elől Peter háta mögé.-ha ezt az energiát amit párna dobálásra fordítasz inkább másba fektetnéd, szerintem Lili is nagyon örülne neki...már ha érte mire gondolok.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...