Remus szemszöge
Átlagos napnak indult a mai. Siriussal elmentünk a Főnix rendje gyűlésre. Harcoltunk pár halálfalóval aki ránk támadt, aztán vissza tértünk Jamesék...pontosabban James szüleinek a házához, és nyugodtan folytattuk a délutánt.
A halálfaló támadások száma egyre nőtt, úgyhogy ezek a mindennapos harcok már egészen megszokottak voltak. Volt amikor James is jött, de mióta Lili komolyan terhes lett, leginkább otthon ült és segített neki.
-Nem látta Siriust?-dugtam be a fejem a konyha ajtón, ahol épp James anyja tüsténkedett.
-A kertben van, Fleamontnak segít valami bokor tervet felállítani.-mutatott ki az ablakon.
Kisétáltam a kertbe. Sirius és Mr. Potter egy nagy papírt nézegettek, majd a kert felé mutogattak.
-Szerintem a piros bokrot kéne két szélre rakni és...
-Fiam, az bordó...
-Nem, az határozottan piros, a bordó sötétebb, de igazából mind egy, és a fehéret meg középre.-mutatott Sirius a kert végébe.
-És ha a sárgát raknánk középre?-ráncolta a homlokát Fleamont
-Nekem az nem tetszik...
-Mit csináltok?-léptem melléjük.
-Remus, édes...szerinted a fehér vagy a sárga bokor kell középre?-mutatta felém a nagy papírt Sirius.
A papíron különböző színben virágzó bokrok voltak felrajzolva, és a kert alaprajza.
-A kertész kérte, hogy döntsük el hová tegye a bokrokat.-magyarázta Fleamont.
-Aha...látom nagyon értetek a bokrokhoz.-tanulmányoztam a papírt.-Nos...a fehér bokor, azt úgy hívják Chionanthus, amit általában nem ültetnek középre a kertben, mert nagyon hullik, és akkor már nem szép, meg nagyon sokat kell gereblyézni. A sárga bokor az meg ha jól tudom Aranyvessző, amit szintén nem raknék középre, na már most. Én úgy csinálnám, hogy egy zöld, egy fehér, és a kerti asztal mellé raknám a sárgákat, mert az illik a terítőhöz, aztán a rózsaszínt...
-Az vörös.
-Tök mind egy. Azt raknám a szökőkút mellé.-mutogattam össze vissza.
-Tudod mit? Tessék.-nyomta a kezembe Mr. Potter a papírt.- Nekem nagyon tetszik, most menj fiam és mond el a kertésznek is.-Veregette meg a vállam.
-MINDENKI JÖJJÖN BE!-rohant ki Mrs. Potter.
-Mi történt drágám? Ne rohanj, még a végén elesel!-nézett feleségére aggódva Mr. Potter.
-GYERTEK MÁR!
Berohantunk a házba.
-James azt mondta, hogy azonnal hívjuk vissza mihelyst együtt vagyunk. Gyertek már!-Rohant a telefonhoz a nő. Mikor mind köré gyűltünk a nő felkapta a kagylót és tárcsázott.-Hahó?
-Szia, anya! Mindenki hall?-szólt bele James.
-Mondjad már öregem! Ne idegesíts. Túl meleg van hozzá. Fel megy a vérnyomásom!-türelmetlenkedett Sirius.
-Oké, de...majd ő elmondja.
Ezek után vártunk. Egy ideig csend volt a telefonban, azt hittük megszakadt a hívás. Aztán egyszer csak, valami kis hang szólalt bele a telefonba. Apró kis nyöszörgés, aztán egy pici baba gügyögött bele a telefonba.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...