Sirius szemszöge
A nagy nyomozás nem nagyon akart haladni, az idő pocsék volt, és Remus is pikkelt rám mert megettem a csokiját. És persze ezen már csak az tudott szépíteni hogy a drága családom is levelet küldött.
Meggyötörten szorongattam a kezemben a levelet, és azt latolgattam kibontsam-e egyáltalán. Végül csak kibontottam.
Sirius!
Apáddal szeretnénk...vagyis inkább ő szeretné, ha haza jönnél tavaszi családi vacsorára. Tudod milyen fontos ez apádnak mióta a nagyanyád meghalt. Ajánlom hogy ne szúrd el! Ne késs! És meg se forduljon a fejedben hogy nem jössz, mert kitagadlak!
Anya
És még képes úgy aláírni hogy anya. Össze gyűrtem a levelet és bedobtam a szemetesbe. A picsába! Utáltam nagyanyámat is. És mióta a vén asszony meghalt, apám minden évben tart neki halála napján egy halotti tort. Imádta az anyját. Az is olyan arogáns seggfej volt mint ő. El kell mennem. Bár...lehet jobban járnék ha kitagadnának. Lakhatnék mondjuk Jamesnél.
-James?-fordultam hátra.
A mögöttem újságot olvasó James leeresztette a kezében tartott iratot és kérdőn nézett rám.
-Ha anyám kitagad lakhatok nálatok?
-Persze, anyám úgyis már most jobban szeret mint engem.-vonta meg a vállát.
Hát akkor ez meg is van oldva.
-Miért akar megint kitagadni?-morgott felém Remus, még mindig mérgesen.
-Neked nem mind egy? Azt hittem nem érdekellek.-duzzogtam.
Remus nagyot sóhajtott.
-Tudod hogy azt csak úgy mondtam.
-Biztos?-sandítottam rá.
-Teljesen biztos.-bólintott.
-Megint el kell mennem a nagyanyámnak rendezett vacsorára. Arra a vacsorára, ahol az egész rokonság előtt felsorolja anyám milyen átok vagyok a családra nézve, megaláz, és nevetség tárgyává tesz. A drága családom pedig ezen vígan derül, és csatlakozik anyám ócsárlásához.-roskadtam le mellé.
Remus szomorúan a vállamra tette a kezét.
-Csak egy vacsora.-bíztatott.
Tenyerembe temettem az arcom.
-Nem jönnél el velem?-néztem Remusra.
-Mi? Szerinted mit szólna hozzám a nemes Balck család? Oda viszel egy ilyen kis porba fingót?-mutatott magán.
-Mit tudom én mit szólnának. Nem is érdekel. De ha te ott lennél nem lenne olyan rossz.
-Sirius, nem lehet.-rázta a fejét Remus.
-Kérlek. Ez csak egy vacsora.-idéztem szavait.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...