Remus szemszöge
Reggel hatalmas robajra ébredtünk. Mindenki álmosan kászálódott ki az ágyból. A folyosó felől hangos csörömpölés hallatszott. Sikítások.
-Ez meg mi...-dörzsöltem a szemem és kitártam az ajtót.
Odakinn faldarabok repkedtek a levegőben és a diákok össze vissza rohangáltak. McGalagony a folyosó közepén állt és igyekezett a fal minden egyes részét a helyén tartani. A folyosó másik végén egy bamba képű óriás állt. A csillárral szórakozott. Sóhajtva vissza mentem a szobába és becsuktam az ajtót.
-Na?-motyogta James.
-Csak egy óriás.-másztam vissza az ágyba.
-Akkor van egy plusz óránk aludni.-vigyorgott kábultan az ágyában Sirius és befordult a fal felé.
Peter már fel sem ébredt a robajra. Amikor ide jöttünk a Roxfortba, figyelmeztettek hogy néha betéved az éjszaka során egy-egy kósza lény. Az óriás csak egy kis ajándék volt a hosszú mindennapokon. Szinte minden hónapban bejött egy-kettő.
-Rem. Ha már úgyis csak egy óra van...-súgta felém Sirius.
-Nem. Nem bújhatsz ide. Tegnap hajnali kettőig fent voltál és énekeltél. Most én alszok. Egyedül.-jelentettem ki békésen.
-Jól van Remus John Lupin. Jól van. Megjegyeztem.-morogta.
-Remélem is.-húztam magamra a takarót.
Öt perc múlva már az ágyam előtt ácsorgott.
-De Remus...biztooos?-piszkálta a lábával az ágyszélét.
-Igen.-válaszoltam a takaró alól.
-De olyan magányos vagyok.-nyöszörögte.
Nagyot sóhajtva arrébb kúsztam az ágyon és magam mellé engedtem a mezítláb ácsorgó Siriust.
-Tudtam hogy megszánsz.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-De most már aludjál.-nyöszörögtem.
-Szeretlek Remus.
-Én is té...
-Ha nem hagyjátok abba, közétek fekszek!-morogta félálomban James. Erre elhallgattunk.
-HÉÉÉ! ODA BENT VAGYTOK?-verte az ajtót egy prefektus.-MCGALAGONY TISZTA IDEG. TOLJÁTOK KI A SEGGETEKET!
Na ez már nem volt olyan kellemes ébresztő. Gyorsan kirobbantunk az ágyból, felrángattuk magunkra a ruhát és rohantunk lefelé. Mert ha McGalagony mérges, akkor az semmi jóra nem utal.
-Maguk négyen!-szúrt ki minket rögtönk a tanárnő, amikor besurrantunk az órára.-Felesleges a földön kúszni, úgyis látom magukat. Na! Álljanak fel.
Felálltunk, és leporoltuk a nadrágunkat.
-Hol voltak maguk amikor azt mondtam hogy mindenki menjen a klubba?-vonta fel a szemöldökét idegesen.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...