Sirius szemszöge
Beballagtunk az irodába. Regulus folyamatosan az orrán tartotta a kezét és nyöszörgött. McGalagony becsapta az ajtót.
-MR BLACK!-elgondolkodott.-MINDKETTŐ! A héten már hanyadjára vannak itt? Sirius maga különösen.
-De én...
-Tanárnő...kaphatnék egy zsebkendőt.-tettette az áldozatot. Rohadék.
-Pillanat.-nyúlt a szekrény fiókjába a tanárnő anyai jósággal és átnyújtott a fiúnak egy zsebkendőt.
Beszarás, Regulus még könnyeket is facsart abból a száraz, üveges, lenéző szeméből. Ez azért már minimum egy Oscar-díjat érdemel.
-halljam mi történt? Melyikük kezdi?-nézett ránk a tanárnő.
-Nyugodtan, Sirius?-udvariaskodott. Mekkora pöcs.
-Na jó. Nem kell itt az álszentet játszani. Oda jött, és minden ok nélkül elkezdett sértegetni. Először Jamest. Én meg akartam védeni, de aztán engem is támadni kezdett. Nem volt helyes, hogy megütöttem, de értse meg, nagyon mérges voltam, és csalódott is hogy a saját szeretett testvérem ilyet mondjon. Sosem gondoltam volna, pedig én mindig figyelmes vagyok az érzései felé.-harcot akarsz Reg? Jól van. Tessék.
-ch, figyelemmel. Jah, figyelemmel arra, hogy...
-Még nem maga jön!-intette le McGalagony.
-Igazából, ennyi. Meg akartam védeni a barátom, akit oktalanul bántott. De...itt és most...-fordultam Regulus felé.-Drága bátyám. Bocsáss meg, amiért rád támadtam. Esküszöm nem akartam neked ártani.
Regulus gyilkos tekintettel mért végig.
-Köszönöm Sirius, igazán rendes tőled.-bólintott a tanárnő.-Maga jön Regulus.
-Khm...Nos, amit kedves bátyám az imént mondott nem teljesen igaz. Tudom, gyerekesen hangzik, de nem én kezdtem. Ő gyalázta meg egy kedves barátom, Perselus Pitont, aki nem hiszem hogy bármit is ártott volna neki. Sosem tett semmi rosszat. Én csak meg akartam őt védeni, de engem is letámadott. De én sosem vetemültem volna odáig, hogy megüssem.-taglalta.
-Igaz ez Sirius?-fordult felém a tanárnő.
-Való igaz, hogy vannak néha apró nézeteltéréseink Perselussal...de sosem voltam rosszakarója. Csupán hecceltünk egymással mint két régi diáktárs. De amit Regulus mondott az túl lőtt a határokon, és nem szeretném idézni, ugyanis olyan trágár szavakkal illetett engem, James Potter és Lili Evanst amik nem is e falak közzé valók.-hajtottam le a fejem.
a tanárnő tanácstalanul nézett ránk.
-Na jó. Mi ez a nagy udvariasság?-vonta fel a szemöldökét.-Látom mind ketten nagyon megakarják úszni. Tudják mit? Nem is izgat ki kezdte. Azt viszont feltételezem hogy Sirius maga nem bántana SENKIT ok nélkül, de Regulus orra most kétségtelenül vérzik a maga kezétől. Azt mondom, amennyiben Regulus elfogadja Sirius bocsánatkérését és ez fordítva is megtörténik, egy büntetéssel és fejenként 50 pontlevonással megússzák.
Rá néztem Regulusra. A fiú a földet bámulta és mormogott valamit az orra alatt.
-Nos?
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...