Wolfstar

42

Remus szemszöge

A reggeliző asztalnál ültünk és Denemet figyeltük...vagyis figyeltem. Peter a kajájával volt elfoglalva, Sirius elment megsétáltatni magát, James...James meg valami mást nézett. De nagyon összpontosított.

-Te mit nézel annyira?-hajoltam be James elé.

James elkapta a tekintetét és megrázta a fejét.

-Semmit.

Pár perc múlva már megint azt a bizonyos semmit, vagy épp senkit bámulta.

-Te figyelj...miért nézitek Regulussal egymást?-kérdeztem csak úgy mellékesen.

-Faszom Remus. Nem is nézem.-fordult a tányérjához.

-Hát nem nézed, mert bámulod.-értettem egyet.-Mi van össze vesztetek? 

James egy darabig kotorászott a főzelékében.

-Olyan fura.-mondta.-Mindig engem néz, vágod? És amikor vissza nézek is folytatja egyenesen a szemembe.

Regulusra néztem. Épp elvette egy másik srác elől a krumpliját, majd nyakon vágta a srácot. Aztán Regulus megint felnézett Jamesre, de mikor látta hogy én is őt nézem elkapta a tekintetét. Jamessel össze néztünk, majd megvontam a vállam. 

-Mindig idióta volt.

James hümmögött valamit. Nagyon elvolt kalandozva. Persze nem sokáig, mert Sirius vissza ért a sétájáról.

-Jót sétáltál?-kérdeztem tőle.

-A legjobbat!-adott egy puszit a fejemre.- James told arrébb a beled.

Bevágta magát közénk.

-Ez meg mit néz?-kérdezte és meglengette James előtt a kezét.

-Regulust.

-Mi a...-Sirius átnézett a másik asztalhoz, majd elegánsan bemutatott testvérének.-Na? Mit eszünk?

Miután jól laktunk, megbeszéltük hogy akciózunk egy kicsit. Úgyis régen volt már olyan. Mivel Dumbledore, nem akart velünk beszélni azóta se mióta elmondtuk neki mit tudunk nem várhattunk a csodára. Cselekedni kellett. 

Magunkra vettük a láthatatlanná tévő köpenyt, és felkutattuk Denem szobáját. 

-Még...még...ÁLLJ! 341-tettem ki a karom hogy ne menjenek tovább. 

Megálltunk az ajtó előtt és meredtünk a kilincsre.

-Csak utánatok.-intett Peter.

-Nem, haver komolyan. Menj előre.-unszolta James.

-Jól van. Akkor  csak utánam.-dobta hátra a válla fölött a haját Sirius és megindult előre.-Zárva.

Tanácstalanul álldogáltunk. 

-Tudom!-kaptam fel a fejem.-Mindjárt jövök.

Kibújtam a köpeny alól és rohanni kezdtem a szobánk felé. Reméltem hogy senki nem látott meg. Még tavaly vettem egy krémet, amivel ha bekensz valamit egy nagyon kicsi ideig megváltozik az anyaga, és olyan mintha ott se lenne. Látod de nem érzed. Tudtam hogy egyszer még jól jön. Előkotortam a szekrényemből. 

-Itt van.-mutattam nekik a kenőcsöt.

-Megláttak?

-Nem hiszem. Mindenki órán van.-ráztam a fejem.

-Remus, komolyan a lábadat akarod bekenni?-olvasta Sirius a doboz feliratát.-Mi...köröm virág meg...

-Ne legyél idióta. Persze. A lábamat akarom bekenni, pont most.-vettem ki a kezéből.