Wolfstar

55

Sirius szemszöge

Regulus vissza jött, de egyedül. Nem volt vele Denem. Elég sápadt volt...mármint a szokásosnál is sápadtab. Sántított, és több helyen is lila foltok voltak rajta.

-Reg! Reg várj már!-rohantunk utánna mind a négyen.

-Hagyjatok már békén! Ez zaklatás!- szedte a lábát ahogy csak tudta, de esélye sem volt.

-Gyere!-ragadtam meg a karját, és a Griffendéles szárny felé kezdtem vonszolni.

-Idióta! Engendj már el!-vergődött egész végig.

Berángattam a szobánkba, leültettem egy ágyra és becsuktam az ajtót.

-Hol voltál?-faggadtam.-Miért tüntél el? Ki vert meg? Hogy tehetted ezt! Tudod hogy....

-Sirius! Álj le. Ez túl gyors neki.-tette a vállamra a kezét Remus.

-Te csak ne sajnálj enkem!-Csattant fel Regulus.

James csak szótlanul nézte a fiút. Majd némán rámnézett. Szavak nélkül is engedélyt kért hogy odamehessen. Először gyilkos pillantást küldtem felé. Majd bólintottam.

James oda lépett az ágyon ülő Regulus elé, és állánál fogva felemelte a fejét hogy a szemébe nézhessen.

-Hiányoztál.-Suttogta James.-És nem csak nekem.-Hátra mutatott ránk.

Regulus némán figyelte Jamest. Majd megragadta a fiút a pulcsija nyakánál, lerántotta és megcsókolta.

-Gyűlöllek James.-lehelte az ajkára.

-Ugyan már!-vigyorgott a szemüveges fiú.

-Khm...ez...ez most lehet nem a leg...-szóltam volna közbe.

-Hagyd.-szólt rám Remus.

Csípőretett kézzel figyeltem, ahogy a legjobb barátom és az öcsém szószerint felfalják egymást.

-Na jó. Ettől felfordult a gyomrom. Gyere édes.-Ragadtam meg Remus kezét, és kimentem a szobából.-RUHA MARAD! Peter gyere már!

James szemszöge

Annyira aggódtam érte. Annyira ideges voltam miatta.

Regulus jéghideg mégis lágy ajkai olyanok voltak mint egy hatalmas nagy hirtelen jövő apokalipszis. Minden más gondolatot elpusztított bennem. Gyönyörű volt, és minden egyes percébe beleborzongtam.
Regulus beleakasztotta vékony ujjait a nadrágom övébe, és amikor a bőre az enyémhez ért olyan forróság áramlott végig a testemen, amitől simán felgyulladhattam volna.

-Várj...-lihegte.-El kell mondanom valamit...

-Az ráér.-Csókoltam mint aki utoljára csókol.

-Nem...nem ér rá.-Tolt el magától.

-Mi az?- kérdeztem, de nem hagytam hogy ilyen könnyen megszabaduljon tőlem. Most a nyakán csókoltam végig. Nem ellenkezett de folytatta.