Wolfstar

21

Sirius szemszöge

Már este volt. Szokásosan, fel a köpeny kézbe a térkép és hajrá. Végig a folyosón, le a lépcsőn, ki a kertbe. Lesiettünk a városba. Sajnos a térkép itt már nem volt jó, úgyhogy vissza gyömöszöltem a kabátom belső zsebébe. 

-Oké...ha jól emlékszem...a híd...arra!-mutatott egy kihaltnak látszó utcarész felé James. 

Elindultunk. Vagy tíz perce mentünk már.

-Biztos itt van?-nyöszörgött Remus.

-Itt kell hogy legyen.-ráncolta a homlokát James.

A pálcánkkal világítottunk, hogy ne bukjunk orra. Újabb percek múlva megpillantottuk a hidat.

-Na mit mondtam!-éjjenezett James.

Oda baktattunk a híd alatti ajtóhoz. Meg álltunk és csak szemeztünk vele.

-Elég retkesnek néz ki.-állapította meg Remus.

-Mondjuk mert az is?-tette karba a kezét Peter.

-Menjünk be.-léptem előre.

Elmormoltam egy varázsigét és az ajtó hangos csapódással kirobbant.

-Mert hangosabban nem ment volna.-morgott James.

Én mentem elől, a többiek meg utánam. Kicsit...nagyon, bizar volt. A falakról csöpögött a nyálkás víz, és a falak mentén két centis víz állt. 

-Komolyan ide akartok bezárni?-motyogott Remus, és a vállamra tette a kezét.

-Lesz ez még jobb is.-bíztatta James.

Beljebb mentünk. Egy hosszú lépcső vezetett le egy alsóbb szintre. A szinten különböző méretű ajtók voltak. Az ajtókra mind volt vésve valami. Nem rettegsz? Majd fogsz!  ~Halál keze~  Száz éve ugyan itt... És még ehhez hasonló bíztató szövegek. 

-Hát én inkább meghalok, de itt nem maradok.-nyöszörgött Remus.

-Menj már, ezek csak idióta hülye gyerekek bicskájával készült feliratok. Azt hiszik bárki is berezel tőlük.-legyintett James.

-Jól hiszik.-nyelt nagyot Peter.

Kivágtam még egy ajtót.

-Az istenit Sirius!-vágott nyakon James.-Ha lebukunk...

-Maradj már.-legyintettem.

Bementünk. Belül egészen meglepő látvány fogadott. Mintha valaki lakott volna itt...de így is volt annak már vagy száz éve lehetett. Moly rágta piros zöld csíkos fakó kanapé volt a falhoz tolva, és egy ketté roskadt asztal állt a szoba közepén. A falon egy nő képe virított, de az arca le volt tépve. Egy régi poros szürke szőnyeg is hevert a földön, amit már úgy belepett a mocsok hogy látszódott rajta a lábnyomom. 

-Menjünk már innen. Ahogy ezt nézem, a pince kész luxus villa.-sóhajtott Remus.

-Igen, de ott bárki meghallhat. Nekünk meg nincs annyi varázserőnk hogy egész éjjel elnyomjuk a hangokat. Állatformánkban meg főleg.-húzta végig a mutató ujját a poros asztalon James.

Remus nagyot sóhajtott. 

-Menjünk a másik szobába.-intettem előre.

A következő szoba üres volt. Néhány doboz volt csak a falak mellé tolva egy kupacba. 

-Ez egynek jó, majd kipofozzuk.-szemlélte meg James.-Remus? Mit gondolsz?

-Azt hogy ez a hely kurva ijesztő.-világított körbe.