Wolfstar

31

Remus szemszöge

Nos, miután az összes szentséget megaláztuk, már nem volt erőnk haza sétálni, úgyhogy leheveredtünk az egyik nyűt kanapéra és össze bújva elaludtunk. Nem nagyon izgatott hogy mi lesz holnap és hogy kelünk majd fel, csupán egy dolog érdekelt és az Ő volt. A randiról az utolsó emlékem az volt hogy betakar minket hatalmas bőrdzsekijével aminek 100%-osan Sirius illata volt (Egyébként ez a kedvenc illatom....jó talán a levendula után), és derekamat átölelve békésen szuszogott a nyakamba. Bárcsak soha ne kéne innen elmenni. Természetesen totál sokkot is kaptam, mert mégis csak olyat talált Sirius, csak úgy...amit szinte lehetetlen megtalálni, és én láthattam elsőnek, az egész hely a miénk volt. Csak a miénk. 

Reggel arra keltem hogy Sirius feje mocorog a mellkasomon. Lepillantottam, és Sirius álmosan pislogó tekintetével találtam szembe magam. Mosolyogva ásítottam, és fejére tettem a kezem. Bele túrtam kócos fekete hajába, erre ő szorosan hozzám bújt és tovább lustálkodott a mellkasomon. Boldogan emeltem az égnek a tekintetem. 

Miután teljesen felébredtem, és valamennyire Sirius is, mocorogni kezdtem a fiú alatt.

-Naa, Rem.-motyogta a pólómba Sirius.

-Csak fel szeretnék állni.-mormoltam neki vissza.

-Segítsek?-vigyorodott el perverzül.

-Nem úgy gondoltam.-forgattam a szemem.

-Mindjárt gondoltam.-biggyesztette le az alsó ajkát és felült, de még mindig nem tudtam felállni, mert a hasamon foglalt helyet. Vigyorogva nézett le rám, aztán nagyot sóhajtott.-Én ANNYIRA DE ANNYIRA kibaszottul szeretlek!

Előre dőlt és boldogságtól szenvedő nyögések közepette adott egy csókot a nyakamba. Felnevettem.

-Én is szeretlek.-mosolyogtam.

Hagytam hogy elárasszon halálos szeretet áradata. De aztán már tényleg nem tudtam tovább várni. A plafonon beszűrődő fény most teljesen bevilágította a termet, és muszáj volt körül néznem. Nagy nehezen lehámoztam magamról Siriust és izgatottan álltam fel. A terem közepén körbe fordultam, majd elindultam a polcok felé, és végig simítottam a könyvek gerincét. Beszívtam a dohos, ősi illatot. A terem másik végében volt, egy íróasztal. Tökéletesen kidolgozott faragások díszítették, és még a tinta tartóban is maradt egy kis tinta. A fiókok gombja aranyosan fénylett. Arrébb, egy kisebb konyha volt ahol...konzervek(?) voltak ledobálva egy sarokba.

-Itt járt már valaki.-szóltam a még mindig kanapén fetrengő Siriusnak.

-Miből gondolod?-jött a kérdés.

-Valaki konzervet evett.

Hallottam ahogy a fiú felkuncog.

-Az én voltam. Tudod, amikor nem mentem haza, itt húztam meg magam. Ennem kellett valamit. Még a régi gitáromat is elhoztam, de az eltört.-Mutatott Sirius egy másik sarokba, amikor oda jött hozzám.-De itt hagytam a cipőmet is...na azt már egy jó ideje keresem. Most esik le hogy itt hagytam.

A fiú csípőre tett kézzel pásztázta a termet.

-Ott van!-mutatott egy kis bokor felé, ami a kövek közül nőtt ki. Alá nyúlt és ki vett egy kopott tornacipőt.-De szerettem ezt a cipőt.