Remus szemszöge
Érzem hogy valami nincs rendben. Mármint azon kívül hogy Denem és Regulus eltűntek. Az egész iskolát a nyugtalanság lenget körül. Semmi nem volt az igazi. Az órák zsinórban maradtak el, és egyre többen léptek be a Főnix rendjébe, ami annak ellenére hogy titkos volt, elég népszerű lett az iskolában. Azok akik pedig a rend tagjai lettek megkomolyodtak. Ők megértették, tudták mi van készülőben. Még James és Sirius sem viccelődött annyit mint korábban. Dumbledore sokszor látogatta a minisztériumot, és a halálesetek száma is gyarapodott a környéken.
-Szerintetek a szüleink mit szólnak Voldemorthoz?-kérdezte James egyik délután a gyűlésről jövet.
-Mit szólnának, semmi jót.-vontam meg a vállam.
-Persze. Gondolod te.-mosolygott, vagy inkább fintorgott Sirius.
-Ezt hogy érted?-néztem rá.
Sirius előhúzott egy levelet a zsebéből és átadta nekem.
(Drága) Fiam!
Gondolom már tudod, hogy testvéred Regulus csatlakozott a leghatalmasabb úr seregéhez, a halálfalókhoz. Nagy lépés ez az életében, és fontos szerepet tölt be a tanácsban. Igazán nagyszabású dolognak lett a része. Biztos az is feltűnt, hogy nincs már egy ideje a Roxfortban. Nos, most a Sötét Nagyurat szolgálja. Azért merem ezt ilyen nyíltan megírni egy röpke kis levélben, mert tudod te azt nagyon jól, hogy ha elárulod a testvéredet, személyesen öllek meg. És elhiheted, hogy a kis barátaidnak is vége lesz. Ajánlom, ha a saját hülye fejed érdekében nem is legalább az idétlen barátaid miatt tartsd azt a mocskos kis szád. Továbbá. Fenti sorokat olvasva biztosan forgatod a szemed hogy milyen szörnyű szülők vagyunk, de békét köthetnénk, és újra egy nagy család ként élhetnénk. De ehhez az kell, hogy te is át állj a Sötét Nagyúr oldalára. Hogy te is egy sikeres és nagyszabású terv tagja lehess, és végre egy nemes célt szolgálj. És akkor, édes fiamként fogunk szólítani, mint egykor mikor még nem tudtál beszélni és értelmesnek hittünk. Újra egy összetartó család lehetnénk. A bátyád is bízik benned. Közzénk tartozol te is tudod. Bárhová is futnál mindig Black maradsz. A véredben van. Egyszer talán nem menekülnöd kéne, hanem elfogadni azt aki vagy!
Ne okozz csalódást, és légy jó fiú! Anyád.
-És mit válaszoltál?-kérdeztem miután elolvastam a levelet.
-Még semmit.-vonta meg a vállát.
-Szóval ők is ellenünk vannak.-tanulmányozta a lapot James.
-Ők mindig is ellenünk voltak.-dugta vissza a zsebébe a levelet Sirius.
-És? Mit teszel?-kérdezte Peter, aki eddig csendben hallgatott.
-Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy nem leszek mocskos halálfaló. Inkább megdöglök, de nem szolgálom azt az idegbeteget.-morogta mérgesen Sirius.-Nem hiszem el hogy ilyen családba születtem. Ez szégyen!
-HÉ! HÉÉ!-integetett egy srác a folyosó másik végéről.-GYERTEK!
-Ez nekünk ordibál?-ráncoltam a homlokom.
-NEKÜNK BESZÉLSZ ÖCSKÖS?-integetett vissza Sirius.
-IGEN!
Oda mentünk a fiúhoz.
-Egész nap titeket kereslek! Dumbledore hívat.-intett maga mögé.
-Baj van?-kérdezte James.
-Nem tudom.-rázta a fejét a fiú.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...