Wolfstar

47

Sirius szemszöge

-REEEMUUUUS!-dobtam a nyakamba a törölközőt, és kilépkedtem a fürdőből.-Van itt neked va....

Megpillantottam a fal tövébe kuporodott szipogó Remust. 

-Akkor ezt majd később.-csavartam magam köré a törölközőt.-Mi a baj?

Leguggoltam elé és az állánál fogva felemeltem a fejét. Könnyes szemével üresen nézett az enyémbe.

-Remus...mi, mi a baj?-ijedtem meg.

-Még több...-húzta fel a pulcsi ujját.-Utálom magam.-Suttogta. 

-Remus...-megfogtam a karját és finoman végig simítottam. Erre a fiú felszisszent.-Bocs. 

-Megértem ha ezek után inkább Sandriel...

Gyorsan a szájára tapasztottam a kezem, majd elképedve néztem rá. Hosszú perceken át csak meredtem rá.

-Mondj már valamit ne csak less.-motyogta a kezem mögül.

-Remus Lupin! Mi...hogy....miért?! Teh,... hogy jut egyáltalán...és még én vagyok idióta.

-Sirius ez most nem kell. 

-Nézd. De jól figyelj mert többet nem mondom el oké?-fogtam a tenyereim közzé az arcát és magam felé fordítottam. Bólintott.

-Imádlak. Az összes rohadt karcolásoddal együtt, az összes kibaszott átváltozásodkor. Mindig, egyfolytában, örökké.-olyan komolyan néztem a szemébe hogy láttam ahogy teljesen megilletődik. Talán még akkor sem néztem ennyire komolyan amikor a kutyám Bobby meghalt.-Ha valaki, én biztos itt leszek veled. Örökké. Soha nem hagylak magadra, érted? A nyomorult életemre esküszöm neked. 

Remus szeméből kicsordult egy könnycsepp, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

-Sirius?

-Hm?

-Tedd már magadra normálisan azt a törölközőt, mert így nem tudlak komolyan venni.-pillantott le, a még mindig Remusra váró tagomra.

-Ami azt illeti, ez még mindig a tiéd.-Vigyorodtam el. 

-Igen?-tanulmányozta Remus.

-Bár a múltkor leszóltad, lehet meg sem érdemled.-Álltam fel. 

-Tudod hogy nem úgy gondoltam!-ragadta meg a karom Remus.

-Hát nekem pedig nagyon úgy tűnt.-játszottam az agyát. 

A hatás kedvéért még a nadrágom is a kezembe vettem, mintha fel akarnám venni. Remus sietősen felállt és kivette a nadrágot a kezemből. 

-Csak nem éhes ez a farkas?-tepertem le az ágyra. Fölé kerekedtem és perverzen végig mértem.

-Itt nem én vagyok egy vadállat.-karolta át a nyakam.

-Majd meglátjuk.-nyomtam a csípőm az övének amitől hangosan felszisszent. Aztán hirtelen abba hagytam.

-Neh...-sóhajtott.

-Áh még sincs kedvem.-gondolkodtam el.

Remus rosszallóan morgott, majd megragadta a vállam és a hátamra fordított. Férfiasságát az enyémnek nyomta.

-Ahh, baszki Remus!-Megragadtam a fiú derekát és olyan közel nyomtam magamhoz amilyen közel csak tudtam, majd a csípőjét kezdtem mozgatni. Remus elvette a kezem a derekáról, majd a fülemhez hajolt. 

-Kapaszkodj az ágy szélébe!-súgta.

Elvigyorodtam és megmarkoltam az ágy háttámláját. Szükség volt rá. Éreztem ahogy Remus keményedő tagja elkezd dolgozni oda lent. A kis mocsok rohadt jól csinálta. Először csak szórakozott, de már attól is annyira beindultam, hogy hatalmas akarat erő kellett hozzá hogy ne engedjem el az ágyszélét és nyomjam magamba azonnal. 

-Remus...nem bírom!-nyögtem a plafon felé.

De még mindig nem akart belém hatolni.

-Remushh...neh...AZT A KURVA!-olyan erővel lökte magát belém hogy kis híján felsikítottam. Először még ott is csak szórakozott, lassan, ráérősen, de addigra már a férfiasságom lüktetett a vágytól.-Gyorsabban! 

-Valaki nagyon türelmetlen...-vigyorgott rám ördögien. 

Ha nő lennék, ettől a nézéstől most fixen teherbe estem volna. 

-Remus! Baszki! Gyorsabban!-markoltam az ágytámlát. 

-Milyen mocskos szája van valakinek.-nyalta meg elégedetten az ajkát.

-Ne szórakozz már!-könyörögtem.

-Pedig azt hittem azt szereted.-lökött rajtam egy nagyot. Egyik kezével ő is az ágytámlának támaszkodik, másikkal pedig végig simított a torkomon. Remus még mindig bennem volt, lassan el kezdett mozogni, ütemesen, de nagyon lassan.

Ebben a pillanatban már tényleg nem bírtam tovább. Hirtelen elengedtem a háttámlát megfordítottam magunkat, és Remus fölé kerekedtem. Abban a pillanatban arra gondoltam, hogy bassza meg az a kurva ördögi kis rohadék alattam. 

- Te kis...

-Befognád és megbasznál végre?-Kapaszkodott a lábaival a derekam köré.

Nem kellett kétszer mondani. Én nem szórakoztam. Abban a pillanatban ahogy kimondta már benne is voltam és kíméletlen tempót diktálva rávetettem magam. Teljesen elveszettem az eszem. Lehajoltam hogy megcsókolhassam. Aztán faltam az ajkait és közben egész testét mozgattam az enyémmel. Mikor elváltam tőle, a szája vér vörös volt, és hangos sóhajok szakadtak fel belőle. Felegyenesedtem, és lábaival a nyakamba minden erőmmel nekifeszültem. Remus már körmeivel véste az ágytámlát, és hangosan nyögött. Annyira felgyorsultam hogy már követni sem tudtam mit csinálok, ösztönösen dolgoztam benne. Alattunk az ágy egyik léce megreccsent. 

-Abba ne hagyd!-Parancsolt rám Remus.

Nem terveztem. Sőt, még a lehetetlenül gyorsnál is gyorsabban kezdtem mozogni. Remus halkan felsikkantott amikor tökéletes sorozatban találtam el a tökéletes pontján. 

-Remus elfogok...-nem bírtam megszólalni.

-Igen!-nyögte Remus.Fogalmam sincs mit jelentett ez az igen, talán azt hogy ő is a csúcson van, mert mikor az utolsó hatalmas lökést mértem rá, a teste megfeszült és hatalmas sóhajok közt ő is elment. 

Remegve váltam el tőle, és szinte félholtan terültem el mellette az ágyon.  Remus mellkasa fel-le mozgott, és úgy kapkodta a levegőt mint akinek ezek az utolsó lélegzetei. 

-Vissza vonom...vissza vonom azt amit a folyosón mondtam. Lehet nem olyan hosszú mint a hajad, de...basszus!-túrt bele a hajába. 

-Jah, basszus!-lihegtem. 

Alig volt időnk levegőhöz jutni, valaki kívülről nekicsapódott az ajtónak. 

-Mi a...-Remus erőtlenül fordította el a fejét. Bennem még annyi erő sem maradt. 

Az ajtó kivágódott, és szemtől szembe kerültünk, Jamessel és az isten verte Regulussal. Regulus inge félig kigombolva lógott a fiún, James nyakkendője meg a nyakára volt tekerve. 

-Mi a fasz?-kérdeztük egyszerre Jamessel. 

-TUDTAM TE ROHADÉK! TUDTAM!-kiabáltam, vagy inkább még mindig lihegtem a hátamon fekve a plafon felé mutogatva.

-Sirius ez...miért néz ki ilyen furán az ágyam?-mert hogy James ágyán feküdtünk.

-Eltört egy léc. De nem ez a fontos. REGULUS?! A testvérem vagy!-nyöszörögtem, mint aki be van állva.-Remus mondj már valamit!

-Remus...azt hittem elmondtad neki!-tárta szét a karját James.

-TE TUDTAD?!-Ültem fel elképedve, és Remusra meredtem. 

-Elakartam...

-A picsába veletek!-álltam fel. Felkaptam a nadrágom és kirontottam a szobából.