Remus szemszöge
Ma valamiért elmaradt a tanítás. A tanárok valami gyűlést tartottak, de senki nem tudta hogy miről.
-Tessék édes.-hajolt át a vállam fölött Sirius egy bögre forró kávéval.
Nyomtam egy puszit az arcára, majd a fiú átfordult a kanapé háttámláján bele az ölembe.
-Sirius! Kiömlik!-emeltem magasba a kávét.
-Nem ömlött ki.-helyezkedett el az ölemben.
-Szerintetek miről beszélgetnek?-kérdezte James az ablakon kibámulva.
-Biztos Denemről.-kortyoltam bele a kávémba.
-Szerintetek Reg megszerezte már a könyvet?-tette a feje alá a karját Sirius.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát James.
-Ha megszerezte volna arról tudnánk.-egy percig hallgattam.-Még mindig nem hiszem el, hogy Dumbledore csak úgy hagyja szabadon mászkálni, és tevékenykedni az egyik legveszélyesebb mágust a történelemben. Szó szerint a markában van.
-Én sem értem mi Dumbledore célja.-ült le mellém James.
Sirius a fejét az én ölembe, a lábait meg James ölébe tette.
-Már egy ideje nem láttam Denemet.-gondolkodott a fiú, helyezkedés közeben.
-Én sem.-tűnődtem el.
-Szerin....
Kopogtak.
-TESSÉK!-Kiáltottunk egyszerre.
McGalagony lépett be.
-Jöjjenek velem fiúk. Hol van Pettigrew?-nézett körbe.-Ő is jöjjön.
-Kajáért ment-álltunk fel.
-Mikor jön vissza?
-Hát nem mostanában.-húztam el a szám.
-Pont most kell neki is...-morogta az orra alatt McGalagony.-Menjenek Dumbledore irodájába. Megkeresem.
Össze néztünk. James megvonta a vállát, majd elindultunk az irodába.
-Szerintetek mit csináltunk?-kérdezte Sirius.
-Most kivételesen nem csináltam semmi.-vakarta a tarkóját James.
-Én se.-gondolkodtam.
-Én mondjuk igen...-húzta végig a kezét a falon Sirius.
-Mit?-fordult felé James.
-Eldugtam Madam Pomfrey pálcáját, még mikor a gyengélkedőben voltam.-mondta nemes egyszerűen.
-Sirius, ne idegesítsél már. Most miért kellet?-sóhajtottam.-Nem bírtad ki?
-Remus, nem engedett el hozzád. Meg kellett bosszulnom.-magyarázta.
-Szörnyű vagy.-sóhajtottam.
-Csak szeretlek!
Elértünk az irodához. Kopogtunk. Bementünk. A teremben ott volt az összes tanár, és néhány diák is. Pár diákot jól ismertem. Mind jó varázslók voltak. És a nagy része gazdag.
Dumbledore a terem közepén lévő asztalánál ült, és csendben várt valamire. Mikor McGalagony és Peter is megérkeztek, Dumbledore felállt a székéből kiegyenesedett és körbe nézett.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...