Remus szemszöge
-UTÁLLAK!-Vágtam földhöz valami random tárgyat ami a kezembe akadt.
-JÓ! ÉN IS UTÁLLAK TÉGED!-üvöltözött vissza Sirius.
James aggódva figyelt minket.
-IDEGESÍTŐ SEGGFEJ VAGY!-vágtam a képébe.
-TE MEG EGY...SZÓVAL HOGY...baszki, az előbb eszembe volt!-csapott az asztalra Sirius.
-Hát ezt nem hiszem el!-tártam szét a karomat és kiviharoztam a szobából.
-IGEN! MENJ CSAK!-kiáltott utánam.
-MEGYEK IS!-Már épp vágtam volna be az ajtót, amikor eszembe jutott valami.-Kész a beadandód? Tudod hogy ha most nem csinálod meg...
-Kész van, nyugi.-bólintott.
-Akkor jó. Mármint hogy...BASZD MEG MAGAD TE EGOISTA FASZ!
-MIÉRT NEM BASZOL MEG TE?-tért vissza a vitához.
-ÁLMODBAN!
-Tegnap még nem ezt mondtad.-vigyorgott.
-Óh hogy a...-most már tényleg otthagytam.
Hogy min vitatkozunk? Azon, hogy Sirius nem bírja ki ha öt percig nem lehet középpontban. Épp beszélgettem Lincolnal, akivel együtt járok jóslástanra. Sirius is ott volt, és mikor totál nem rá figyeltünk, rögtön elkezdett kommentálni mindent, és magára vonta nem csak Lincoln de legalább még vagy nyolc diák figyelmét, így már egy aprócska esélyem sem maradt hogy befejezzem a mondani valóm.
Idegesen robogtam le a lépcsőn amikor az előbb említett Lincoln jött felém.
-Hé! Remus!-állított meg.- Figyelj...mit is akartál mondani?
-Már mind egy.-morogtam.
-Te tudod.-vonta meg a vállát.-Sirius a szobában van?
-NEM BÍRSZ KI NÉLKÜLE EGY FÉL ÓRÁT IGAZ?-háborogtam, mire a fiú megszeppenve nézett rám.
-Nem...nem is annyira fontos.-hátrált.
Nagyszerű, most azt hiszi őrült vagyok.
Le mentem az árkádsor alá, és fel-alá járkáltam. Igazából semmi dolgom nem volt. Neki dőltem a falnak, rugdostam a kavicsokat meg ilyenek. Megpróbáltam nagyon utálni Siriust. Nagyon, nagyon. De minél jobban próbálkoztam annál több olyan dolog jutott eszembe amiket nem utálok benne.
-A pokolba is!-csaptam a falra és elindultam vissza a szobába.
Az ajtó előtt megálltam, ugyanis Sirius olyan hangosan magyarázott hogy oda lehetett hallani.
-De nem James, hülye vagyok, érted? IDIÓTA!
-Persze, két perc múlva meg...
-Nem, nem, nem. Semmi két perc múlva. Én MOST vagyok idióta. Most szerinted nagyon utál?
-Nem Sirius lefogadom hogy semennyire sem utál.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...
