Aggódás

872 43 2
                                    

A hazafelé út sajnos gyorsabban eltelt mint azt szerettem volna.
Mentálisan már el is képzeltem, hogy melyik géppel repülök vissza Kaliforniába.

-Csak hagyj engem beszélni. -mondta

Nem viheti el a balhét egyedül, hiszen Max az én húgom.

-De nem -felé fordultam teljes testemmel, rettenetesen kétségbeestem
-Hé! Csak menj egyenesen a szobádba, kapcsold be a zenét, jó hangosan, a többivel ne foglalkozz. Akár a nyomi naplódba is írhatsz közben. -elmosolyodott és rám pillantott

Ráztam a fejem, majdnem elsírtam magam, rettegtem.

-Alexa ne bőgj. Ez nem az előjáték ideje. -vigyorgott miközben leparkolt

Leállította az autómotort és felém fordult, nem úgy tűnt mint aki aggódna.

-Menj be. -biccentett
-Nem, nem hagylak itt! -hevesen tiltakoztam, még a karját is megfogtam

Ezen mindketten meglepődtünk.
Gyorsan le is vettem róla a kezemet zavartan.

-Egyszer az életben nem tennéd meg azt amit kérek? -megemelte a fejét egy pillanatra és lehunyta a szemeit, majd gyorsan leszegte rám a tekintetét -Menj. -bólintott -Menj már.

Bólogatni kezdtem, de valahogy nem akart a lábam működni.
Billy a visszapillantóba nézett, felbukkant a sarkon Neil kocsija. -Alexa most!

Hallgattam rá és kiszálltam a camaroból, még hátrapillantottam, láttam, hogy ropogtatja a nyakát csukott szemmel.
Mintha valami meccsre készülne, pedig tudta, hogy nem fog visszaütni az apjának.

A házba lépve bementem a szobámba, és ahogyan Billy kérte, bekapcsoltam a zenét.

Max, Lucas és Mike oldalán ácsorgott Hopper autója mellett, a gördeszkájával valahogyan betörte a seriff szélvédőjét.
Egy trükk közben kicsúszott alóla a deszka és meg is lett a baj.
Persze a seriff nem emiatt aggódott, inkább amiatt, hogy a sötétben az utcán játszottak a gyerekek.
Felhívta Neilt, aki oda is ment anyámmal karöltve.
Billyvel pont Sinclairék háza felé tartottunk, mikor félúton megpillantotta Maxet, anya és Neil oldalán, ahogyan Jim Hopperrel beszélgetnek.

Billy kiszállt az autóból, az apja idegesen suttogott neki, majd felém nézett.
Anya Maxet ölelgette, rám sem pillantott.
Pár perccel később, Billy visszaült mellém és hazaindultunk.
Útközben elmondta mi is történt, és én tudtam, hogy Neil haragja rajtunk fog csattanni.

Hargrove megkért, hogy hagyjam őt beszélni, és csak maradjak a szobámban.

Három perc telt el és hallottam, hogy Max és anya beszélgetnek, majd bementek az egyik szobába.

Még két perccel később hatalmas kiabálás hallatszott be hozzám.
Neil üvöltözött, olyan hangosan ami szinte nem emberi volt.
Elhordta Billyt mindenféle buzinak, aki nem képes egy egyszerű feladat elvégzésére, minthogy figyeljen a lány testvéreire.
Mindenféle szitokszóval illette, majd Hargrove anyját is felhozta.
A fejéhez vágta, hogy Billy olyan mint az anyja volt, egy semmirekellő, és pont úgy is néz ki.
Megint csak alázta a fiát, elakarta érni, hogy minél férfiatlanabbnak állítsa be.
Olyan káromkodásokkal fűszerezve amiket rossz volt hallgatni is.

Ki kell mennem. Most.

Nem bírtam tovább hallgatni és az ajtómhoz siettem, azt szinte kiszakítva léptem a folyosóra.
Láttam, hogy Neil a nyamvadt övét szorongatja és üvölt.

Cherry Lane • Billy Hargrove +18Where stories live. Discover now