Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Mérkőzés

Szinte megfagyott a levegő, hallottam a saját szívverésem is.
Azt hittem ott fogok lefordulni a székről.

Billyre néztem, majd lesütöttem a szemem.
Hargrove meglepően nyugodtnak tűnt, de biztos voltam benne, hogy belül ő is ideges.

-Látom, nem vagyok vak! -Billyre nézett az apja

Hargrove hátradőlt a székében, mutatta a kezével amit egy kicsit megemelt, hogy folytassa az apja a beszédet.

-Nem tetszik nekem az ahogyan viselkedtek egymással! -felváltva nézett felénk Neil
-Mi a probléma apa? -olyan gúnyosan mondta ki azt, hogy "apa" amennyire csak tudta
-Veszekszetek! Sokat! Jó lenne ha végre elkezdenétek testvérekként viselkedni! Maxnek milyen példát mutattok ezzel a gyerekes viselkedéssel? És te Alexa? A nővérük vagy, példát kellene mutatnod! Tudod én büszke vagyok amiért dolgozol és segítesz anyádnak is, de nem tűröm azt, hogy folyton vitától legyen hangos a ház! A szomszéd ma szólt, hogy egész este kiabáltatok egymással! -mély levegőt vett Neil

Alig bírtam megállni, hogy ne nézzek Billyre elvörösödve.
Igen valóban hallhatta a szomszéd, hiszen az ablakom nyitva felejtettem, de nem veszekedést hallott...
Egy részem megkönnyebbült, hogy "csak" ennyiről van a szó, a másik meg végtelenül ideges lett, mert visszarántott a földre ez az egész.
Mi lenne ha lebuknánk?
Valószínűleg engem kihajítana és ha szerencsém van ennyivel megúsznám, de a fiát megölné.

-Majd, majd összeszedem magam. -motyogtam miközben a tányéromban lévő ételt piszkáltam

Éreztem Billy tekintetét magamon, felnéztem a szempilláimon keresztül és jók voltak a megérzéseim.
Le sem vette rólam a szemét, hirtelen beszélni kezdett. -Ami azt illeti -ledobta az asztalra a szalvétát amit szorongatott, és csak reménykedtem, hogy nem fog beszólni -nem ő tehet róla. -hátradőlt a székében és az apjára nézett.

A döbbenet kiült mindenki arcára mert Billy sosem beszél így. -Az iskola meg az edzések, kicsit leterheltek. De majd figyelek, hogy Alexa jól érezze magát, és vigyázni is fogok rá. Hiszen a nővérem. Csak a legjobbat akarom neki. -olyan jól előadta magát, hogy az apja büszkén bólintott egyet

Én meg majdnem félrenyeltem az ételt, mert minden ami elhagyja a száját mostanság, hirtelen kétértelműnek tűnik.

Alig vártam, hogy véget érjen a vacsora, menekülni akartam. Nekem nehezebben ment eljátszani a "testvért." És fel is fordult a gyomrom bármikor ezzel a jelzővel illették Billyt.
Sokkal betegebbnek éreztem magam ezt hallva.

A szobámban a naplómat tettem éppen el és készültem lefeküdni, mikor kinyílt az ajtóm.
Megráztam a fejem, hiszen alig múlt kilenc óra, féltem, hogy Neil még ébren van.
Billyt nem izgatta, leült az ágyamra, ácsorogtam az éjjeliszekrényem előtt, nem tudtam, hogy mit is kellene tennem.
Nem ölelhettem meg, hiszen biztosan elküldött volna melegebb éghajlatra.

Nem szólalt meg, csak bámulta a padlót, úgy mintha nem is lenne jelen, csak a teste.
Egy perc után felnézett rám -Bevetted?

A francba!

Teljesen kiment a fejemből az eseményutáni.

-Megyek, máris beveszem. -lehajoltam az éjjeliszekrényemhez és kihúztam azt a fiókot, amibe rejtettem a tablettát

Igazából azt sem tudtam mi ez, vagy miféle mellékhatások jelentkezhetnek, de érthetetlen mód bíztam Hargroveban.
Felegyenesedtem, ekkor megfogta a csuklómat.