Cherry Lane • Billy Hargrove +18

"Hát elkezdődött"

-Jó reggelt! -mosolyogva köszöntem anyának

Lapozgattam az újságot ami a weekend házról tartalmazott egy kis ismertetőt.

-Mit olvasol? -lehajolt és megpuszilta a fejem búbját, majd a konyhapult felé sétált és öntött magának egy bögre kávét
Hatalmas mosollyal az arcomon kezdtem beszédbe.-Van ez a nyaraló. -az ujjammal megböktem a képet-Elmegyek Carolineal és Billyvel. -Hargrove nevét halkan tettem hozzá, megemeltem az arcom és láttam anya arcán a döbbenetet, szinte a homlokáig kúszott a szemöldöke
-Oh. Együtt mint?
-Mint Caroline szülei, akik a kislány miatt rendes emberekként viselkednek egymással! -feleltem határozottan. Nem akartam, hogy anya többet gondoljon a dologba.
-Értem. -egy mély levegőt vett majd a szájához emelte a kávés bögrét
-Anya, ne nézz így! -ráztam a fejem-Felnőtt nő vagyok! Tudom mi a jó és mi a rossz! Nem kell többet belegondolod a dologba! -csóváltam a fejem és újra az újságra szegtem a tekintetem
-Alexa, kicsim, hidd el ha tudnád mi a jó akkor nem lennél itt. -letette a bögrét a konyhapultra-Én csak a legjobbat akarom neked, nektek Carolineal! Szeretném ha találnál egy jó fiút magad mellé, és végre elfelejtenéd azt ami volt. Úgy mint mindenki. -halkan hozzátette
-Anya, nem Las Vegasba készülünk egy titkos esküvőre! Csak egy nyomorult hétvégére a kislányunkkal! Tudod ha apával a válás után te is megerőltetted volna magad akkor lehet, hogy nem lennék ilyen elcseszett! -szaladtak ki a számon a keserű szavak. Mire észbe kaptam késő volt, láttam anya arcán, hogy megbántottam. Kitoltam magam alól a széket és felálltam. -Ne, ne haragudj! Nem akartam! -anya elé álltam és megöleltem-Tudom, hogy nehéz sorod volt, ne haragudj. Csak bízz bennem, nem teszek hülyeséget. -motyogtam miközben öleltem édesanyámat. Magam sem tudtam mire fel szabadkozok, de megszakadt a szívem érte. Nemrég veszítette el a férjét és nincs hova mennie, pont mint eddig mindig. Mindig rászorult valaki támogatására és én most felhánytorgattam ezt. Szégyelltem magam emiatt.
-Okos lány vagy Alexa, bízom abban, hogy jó döntést hozol. Nézz rám, nem akarom, hogy ilyen sorsra juss. Egy nyugodt kedves partnert szeretnék melléd. -suttogta halkan miközben visszaölelt és megpuszilta a homlokom
-Tudom. -elcsuklott a hangom. Nehezemre esett nem elsírni magam, tudtam jól, hogy burkoltam arra céloz, hogy nem Billy az aki mellett le kellene horgonyoznom.

Felnőtt nő vagyok aki még mindig nem élheti meg az érzéseit, még mindig mások elvárásai szerint kell élnem, és én mint mindig, jó lányként belementem.
Csendben halkan szenvedtem csakhogy mindenki más boldog legyen.

-Caroline! Gyere! -elhúzódtam anyától mikor megpillantottam a kislányomat aki éppen akkor totyogott ki a szobájából álmoskásan. -Gyere mossuk meg a fogad és az arcod. Irány az ovi! -mosolyogva nyújtottam felé a kezem

Bólintott és apró kezecskéjét az enyémbe tette, anyára mosolyogtam és elindultam a kicsivel a fürdőbe. -Apa? -felnézett rám miközben a kezébe nyomtam a fogkeféjét
-Uhm azt hiszem már elment dolgozni. -bólintottam-A hátsókat is mosd meg!

Bólintott és míg mosta a fogát elkezdtem a göndör fürtjeit kifésülni. -Rózsaszín vagy sárga?
-Sárga napocska! -motyogta
Bólintottam és a sárga csatokkal díszítettem a hajacskáját. -Szép! -mosolyogva konstatáltam az eredményt. -Anya, most már inkább a kék a kedvenc színem. -felnézett rám hatalmas szemeivel. Elnevettem magam és letettem a fésűt. -Oh igen?
-Igen. -bólogatott komoly arckifejezéssel amit nagyon aranyosnak találtam, lehajoltam hozzá-Hogy hogy a kék?
-Azért mert az apa kedvence is. Azt mondta a kék a legszebb mert neked kék a szemed. -megemelte a kis ujját és az arcomra mutatott-Azt mondta szép vagy és azt mondta, hogy én is szép vagyok-kuncogni kezdett halkan majd kettő kis ujjat mutatott fel -Kettő, kettőt szeret! Engem és anyát, téged anya!