Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Változások

Szorongattam a kézmosót és bámultam magam elé.
Megráztam a fejem, nem ez nem lehet.
Erőt vettem magamon és kisétáltam a nappaliba.

-Gond van? -Steve nézett fel rám a dobozok közül
-Nem, nem. -csóváltam a fejem, talán kicsit jobban mint szerettem volna

Robin lépett mellém és hunyorogva vizsgálta az arcom, majd a tenyerét a homlokomra helyezte.
-Nem vagy lázas.

Forgatni kezdtem a szemem. -Mondtam, hogy semmi bajom! -sóhajtottam egy hatalmasat-Inkább fejezzük ezt be! -mutattam a dobozokra

Harrington bólintott egyet, de a gyanakvás nem tűnt el a tekintetéből.
Hallgattam ahogyan csipkelődnek, de nem igazán figyeltem. Nem tudtam koncentrálni, teljesen máshol jártak a gondolataim.

-Hálaadásra jönnek! -Buckley csípőre tette a kezét -Ugye? -rám pillantott
-Uhum igen, igen. -legyintettem

A költözés hatalmas döntés volt, Billyvel az első két napban nem beszéltünk róla, majd amint visszatértünk Hawkinsba és meglátta a város táblát azt mondta, hogy csináljuk.
Most egy két héttel később már készen álltunk a költözésre.
Billy felvette a kapcsolatot az egyik régi San Diegoi barátjával, akinek az apja egy autó műhelyt üzemeltetett, mint kiderült a fia vette át a boltot, de utálja. Billy élt a lehetőséggel és befektetett, kivásárolta a fiút.
A Munsonnal való közös vállalkozásuknak a saját részéből kitudta fizetni  az új szalont.
Eddie immáron egyedül viszi a boltot tovább, vagyis még sem annyira egyedül, hiszen úgy tűnik Steve társulni fog.

Hálaadás, téli szünet, húsvét...minden nagyobb ünnepre visszatérünk Hawkinsba, megígértük a barátainknak.
Billy, Maxre hagyja az itteni házat és anyámra.
Anya köpni nyelni nem tudott mikor ezt közölte vele Hargrove.
Hálás volt amiért életében először, független nőként élhet.
Mr Cooperrel jól alakult a kapcsolatuk, de anyám nem akart újra egy férfire szorulni. Most, hogy övé lett a ház, végre szabad lehet.

Izgatottan vártuk az új életünket Kaliforniában, együtt, mint egy család, pont ahogyan arról évekkel korábban titokban ábrándoztunk.
Most végre teljesül az álmunk, egy apró kis dologgal, amiről egyenlőre nem álltam készen beszélni.
Muszáj volt biztosra mennem, hogy igaz-e a sejtésem.

-Cukorka elaludt. -Max mosolygott kilépve Caroline szobájából
-Rendben. -bólintottam egyet és kitártam a karomat a húgom felé, aki habozás nélkül meg is ölelt.
-Ugh azt hittem végeztek mire kijövök. -kuncogott

Már este kilencre járt az idő, és valóban még hátra volt a pakolászás egy része.

-Ha talán megkínálnál egy itallal akkor lehet, hogy gyorsabban menne. Csak egy ötlet. -feltette kezeit Steve
-Szolgáld ki magad! -mosolyogva biccentettem a konyha irányába

Bedobozoltunk majdnem mindent és kiültünk a teraszra. A finom nyári szellő simogatta a bőrünket, és a csillagos ég talán sosem volt még ennyire szép.
Nem tudtam, hogy ez azért van-e mert az utolsó esték egyikét töltjük Hawkinsban, vagy azért, mert valóban sokkal gyönyörűbben ragyog az esti égbolt.

-Hiányozni fogsz. -felém fordította arcát Steve
-Ti is nekem. -megsimogattam a karját majd Buckleyra néztem- Remélem sűrűn meglátogattok!

Robin a könyökével támasztotta magát a fa lépcsőn elterülve és kémlelte az eget. -Annyit járunk majd a nyakatokra, hogy ránk fogtok unni. -motyogta mosolyogva

Bíztam benne, hogy ez így lesz.
Reménykedtem, hogy nem fog megkopni a barátságunk.

-Jön! -Max nézett az utca vége felé