Cherry Lane • Billy Hargrove +18

"Bácsi"

Otthon lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba, próbáltam aludni, de Billynek más tervei voltak.
Forgolódtam és próbáltam nem kibukni, de fáradt voltam és nyúzott.
Másfél óra szenvedés után felugrottam és kiviharzottam a szobámból.
Egyenesen a nappaliba sétáltam, összefontam a mellkasom előtt a karjaimat és bámultam Billyre.

-Aludnék! -próbáltam túlkiabálni a zenét, de meg sem hallotta

Emelgette a súlyokat, ami hihetetlen volt hiszen pihennie kellett volna.
A tévéhez léptem és nemes egyszerűséggel kikapcsoltam azt, végre csend lett nem üvöltött a zenecsatorna.

Ekkor letette a súlyt és rám nézett, úgy mint aki nem érti mi bajom van.
Mielőtt megszólalhatott volna beszélni kezdtem. -Hangos volt! Lenyomtam tizennégy órát Billy! Fáradt vagyok! -csóváltam a fejem-Neked meg nem szabadna edzened pár napig!

Megfogta az arcát, mintha elege lenne belőlem. -Rohadtul nincs semmi bajom!
Hitetlenkedve néztem rá, egy pillanatig megszólani sem tudtam-Mindegy, akkor halkabban hallgasd a zenét! -megvontam a vállaimat. Elképesztően álmos voltam, nem érdekelt semmi csak, hogy végre aludhassak egy kicsit.

Nem értettem miért olyan fontos reggel háromnegyed tízkor súlyokat emelgetni, miért nem ért ez rá délutánig.
Végig pillantottam rajta, nyeltem egy hatalmasat hiszen félmeztelen volt.
Tetszett a látvány, de nem hagyhattam, hogy ez felülírja a tényt, hogy bosszant.

-Fényképezz le Mayfield az tovább megmarad! -a dohányzóasztalhoz lépett és a marlboros doboz után nyúlt

Megköszörültem a torkom, hiszen én nem vagyok egy a hawkinsi nők közül, legalábbis ezt hajtogattam magamban.  -Egoista vagy. Nem mindenki kíváncsi erre. -végig mutattam rajta

Halkan elnevette magát és a szájába tette a cigarettáját. -Huh, nem mindenki, de te akkorákat nyelsz mint szombat éjjel. -meggyújtotta a marlborot és felém pillantott

Tudtam jól, hogy nem úszom meg majd beszólogatások nélkül a történteket.
Zavartan elkaptam a tekintetem. -Csodálom, hogy bármire is emlékszel belőle. -néztem a padlót majd lassan rápillantottam -Nem kellene felhozni a dolgot, hiba volt! -motyogtam, nem tudtam, hogy ezzel magamat vagy őt próbáltam-e meggyőzni -Csak hagyj pihenni. Nem kérek sokat. -kellemetlen volt ezt mondani, hiszen az ő házában vendégeskedtem

Vártam egy percet, hogy az orrom alá dörgölje, hogy én vagyok nála és fogjam be, de nem tette.
Visszakapcsolta a tévét, és én sarkon is fordultam.
Mérgesen feküdtem vissza az ágyamba, de két perccel később halkabb lett a zene.
Lehalkította, így már nem rezgett bele az egész ház a hangzavarba.

Végre elaludtam.
Valamikor délután öt körül ébredtem arra, hogy Caroline kelteget.

-Anya, anya, anya. -apró kis tenyerével simogatta a vállamat
-Caroline, hagyd anyát pihenni. -Max hangjára kinyitottam a szemem

A húgom a kislányom felé lépkedett mosolyogva.

-Nem, nem semmi baj. -felültem és kitártam a karjaimat, hogy megölelhessem a kis fürtöst aki azon nyomban a karjaimba ugrott. Nem akartam eddig aludni, úgy terveztem, hogy felkelek kettő körül.
Max lehuppant az ágyam szélére. -Éhes vagy? Elmegyünk enni? Anya Mr Coopernél tölti az estét, hagyott pénzt pizzára.
-Tedd el zsebpénznek. -simogattam Caroline kis fejét miközben a húgomat néztem-Hol szeretnél enni?
-Uhm nem tudom, a plázában? -hátradőlt az ágyban és bámulni kezdte a plafont
-Benne vagyok. -megpusziltam a kislányom arcát, aki ezután le is ugrott az ágyról-Caroline! Ne! Veszélyes! -kiabáltam utána