Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Félelmek

Figyeltem ahogy Steve elhajt.

-Nem ölted meg? -Billyre pillantottam tátott szájjal
-Talán máskor. -halkan elnevette magát és lehajolt Carolinehoz-Gyere szépségem, hiányoztál. -felemelte a kislányt és hatalmas puszit nyomott az arcára

Max és én összenéztünk, nem tudom melyikünk lepődött meg jobban Billy viselkedésén.
Nem akartam feszegetni a dolgot, annyiban hagytam.
Elég annyi, hogy nem verték agyon egymást.

Legnagyobb meglepetésemre Billy nem bosszankodott a nap hátralevő részében.
Elrendezte kislányunk szobáját, ezután
Caroline-al az oldalán a camarot takarították.

-Szerinted barátok lesznek? -rám pillantott Max
-Azt nem hiszem. -ráztam a fejem és húgom vállára tettem a kezeimet-Nem sétálunk?
-De. -bólintott egyet

El is indultunk a Cherry Lanen. Kellemesen fújt a nyári szellő, csiripeltek a madarak és olyan volt az utca mint egy olajfestmény.

-Várod a nagybetűs életet? -mosolyogva bámultam magam elé séta közben
-Részben. -sóhajtott egyet- Kicsit aggódok, hogy anyával mi lesz.
-Miért?-összeráncoltam a szemöldököm és testvéremre néztem
-A betegsége miatt, mindig rettegek, hogy kiújul és mostanában folyton feszült. Félek, hogy újra elkezd inni és ha iszik az nem tenne jót a szervezetének. -motyogta halkan a lány

Megharaptam az alsó ajkam és összefontam magam előtt a karjaimat. Bűnösnek éreztem magam amiért anya életében én vagyok a feszültség forrás.

-Szerinted képes lenne újra inni? Régóta tiszta. -félve mondtam ki, hiszen tudtam jól a választ
-Szerintem igen, és én is elmegyek. Te meg Billyvel vagy. -megvonta a vállát a kis vörös és egy követ kezdett maga előtt rugdosni
-De most már itt van neki Mr Cooper. Kedves férfi, szereti anyát. -mosolyogva pillantottam a mellettem bandukoló testvéremre.
-Igen, kedves, de anya mégis furcsán viselkedik. -rám nézett Maxine. Nem akartam neki elmondani, hogy én is észrevettem.
-Minden rendben lesz. -egy erőltetett mosollyal próbáltam nyugtatni, bólintott egy aprót és folytattuk a sétát.

Negyed órával később már oldottabb beszélgetést folytattunk. Felkerült a szó a barátaira, és Lucasra is.
Elmesélte, hogy hogyan is tervezik a távkapcsolatot. Tele volt tervekkel és reményekkel, ha anya nem is, akkor majd én mellette állok és bíztatom.

-Tudod Max, szerintem szuper csaj lett belőled. Mindig is különleges voltál. -átkaroltam a vállát.
Kuncogni kezdett és séta közben hozzám bújt.
Nem is sejtette, hogy mennyire nagyon sokszor ő adott nekem erőt Kaliforniában.
Évekig fizikai fájdalmat éreztem a hiányától, most itt van és szeptembertől elmegy, elmegy egyetemre és megint nem láthatom mindennap.
Hiányozni fog a cserfes személyisége, a hangos kuncogása a csípős beszólásai és az, hogy Carolinenak mennyire jó nagynénje is.
Nála jobb testvért álmaimban sem tudnék elképzelni. Minden egyes nap hálát adtam az égnek, hogy a hatalmas káoszban ő mindvégig mellettem állt.

-Te is szuper vagy. -kuncogta halkan-És Caroline egy igazi szupernő lesz!

Nos igen, Caroline bátrabb mint én, a személyisége jobban hasonlít az apjáéra, akárcsak a külseje.

-Ott is van! -vigyorgott Max ahogy közeledtünk vissza a ház felé

A kicsi lány az autómosás következtében kialakult tócsában pancsolt, tiszta sár lett.
Billy csípőre tett kézzel nézte a dolgot, vigyorgott büszkén az ágyéka gyümölcsére.
Szinte hallottam a gondolatait, miszerint büszke a lányára amiért ennyire "vad."