Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Jelen és a múlt

A szombat este történtek után látni sem akartam, elkerültem minden alkalommal mikor belefutottam.

Péntek délután műszakom végeztével elhoztam Carolinet az oviból és nem akartam még hazamenni.
Nem akartam Billyt látni.

-Anya a zöld és a kék összekeverve milyen szín? -érdeklődve nézett rám a kislányom a hintán ülve
-Um sárga, azt hiszem sárga. -mosolyogva löktem be a kicsit
-Sárga! -elismételte csilingelő kis hangján -Zöld és kék a kezed!

Sóhajtottam egy nagyot. -Elestem, tudod mondtam. Ezért kell vigyáznod magadra és nem ugrálni folyton! -mosolyogtam a kicsire

Volt vagy huszonöt fok és én egész héten hosszú ujjú felsőket húztam fel, de a kislányom így is kiszúrta a csuklómon éktelenkedő foltokat.

Rohadt szemét. Egy hajszál választott el attól, hogy ne bőgjem el magam, megint. Szombat este óta óránként elsírtam magam. Még éjjel is pánikolva ébredtem fel.
Megráztam magam és visszatértem a jelenbe, csak Carolineal foglalkoztam.
Nem tudtam meddig bírom még abban a házban, bár az este történtek óta Billy sem szólt hozzám, egymásra sem néztünk azóta.
De belül éreztem a csalódottságot és dühöt ahogy egyre erősebben dolgozik bennem.

Egyáltalán nem repdestem az örömtől mikor anya tegnap kitalálta, hogy Max, Caroline és ő a Sinclair családdal és Mr Cooperrel elmennének a hétvégére, a közeli város egyik campingébe.
Azt kívántam, hogy engem is hívjanak meg, de anya azt hitte, hogy ha két napig szabad leszek akkor kitudom pihenni magam.
Úgy gondolta ezzel szívességet tesz, nem akartam elmondani neki, hogy egy porcikám sem akar a házban maradni.

-Indulunk! -benyitott anya a szobánkba, ahol épp Caroline dolgait pakoltam össze a kirándulásra.

A kislányom tapsikolni kezdett, nagyon izgatott volt hiszen lovakat is láthat majd.

-Cukorka, gyere! -nyújtotta Max a kezét és a kicsi azon nyomban felé tipegett

Felálltam és megfogtam a kis táskát, követtem őket a nappaliba, ekkor hirtelen kikapták a kezemből a csomagot.
Összerezzentem Billyre pillantva.
Kellemetlenül éreztem magam, de úgy tűnt ő is mert gyorsan elhúzódott és Max mellé lépett.
Morogta neki, hogy vigyázzon a kicsire mert ha nem akkor ez meg az lesz. Nem is figyeltem a hülye fenyegetőzésére.
Max csak sóhajtozva legyintett és közölte vele, hogy bizony nála jobban senki sem tudna figyelni a kislányra.

Mr Cooper kedves mosollyal üdvözölt minket, pár szót váltott Billyvel a feljárón.

-Szeretlek nagyon. -megpusziltam a csöppség arcát, aki húgom kezét szorongatta kuncogva
-Én is szeretlek anya. -édes kis csilingelő hangján felelte

Mr Cooper beszállt az autóba majd anya is, intett is, hogy Max és Caroline is siessenek.
Billy, a kislányunkhoz lépett és felemelte. -Jó legyél szépségem. -adott egy puszit a homlokára majd magához ölelte-Máris hiányzol. -sóhajtott egy nagyot. Elképesztő, hogy mennyire gyengéd tud lenni ha valóban szeret valakit.
-Szeretlek apa, jó leszek. Hozok neked meg anyának virágot. -apró tenyere közé fogta az apja arcát és mosolygott

Majdnem elbőgtem magam, annyira ártatlan még egy gyermek. Úgy hitte, hogy ha szed nekünk virágot, akkor az kitart majd hazáig.
Nem baj, a hervadt száradt virágoknak is örülni fogok, csak siessenek vissza.

-Mennünk kell, sötétedés előtt oda akarunk érni! -mosolygott Mr Cooper
-Hát szépségem, menned kell. -sóhajtott egyet Billy és letette Carolinet, aki ismét megfogta húgom kezét