Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Párom

-Sam! Sosem szerette ha uramnak hívták.-lehajoltam apa sírkövéhez és lesöpörtem róla finoman az avart. 

"1941-1985 Samuel Mayfield"

44 év jutott neki, csupán ennyi.
Összeszorult a szívem ahogyan belegondoltam.
Olyan nagyon fiatal volt a halálhoz.

-Nagyapa? -tanakodva nézett fel apjára Caroline
-Igen. -megsimogatta a kislány feje búbját Billy-Köszönünk neki?

A csöppség bólintott és lehuppant a fűbe.

-Caroline Hargrove vagyok. Szia papa. -tépkedte a fűszálakat a kicsi

Billyhez bújtam és pityeregni kezdtem, teljesen elérzékenyültem.
Átkarolt és simogatta a hátamat, míg én halkan sírdogáltam apukám sírja előtt állva.
Rettenetesen hiányzott, össze kellett szednem magam, egy pár perc után sikerült is.
Leültem Caroline mellé, ezután Billy is így tett.

-Sam, Billy vagyok. Az unokád apja és a lányod -rám pillantott Hargrove, mintha kereste volna a megfelelő szót, majd vissza a sírra-párja. Vigyázni fogok rájuk, az utolsó lélegzetvételemig. -halkan mondta
-Most biztosan azt kérdezné, hogy szereted-e az autókat. -elmosolyodtam Hargrovera nézve
-Jól kijöttünk volna. -bólintott Billy

Biztosra vettem, hogy sokkal jobban megértették volna apukámmal egymást, mint a sajátjával.
Eltűnődtem, hogy mit is érezhet, így, hogy neki már nincsennek szülei.
Nem tudott az édesanyja hollétéről semmit, lehet, hogy már ő sem él. Bár szerintem Billy régen eltemette magában a nőt...

-Anyukádat nem szeretnéd megkeresni-Hargrovera néztem aki meredt a sírkőre, úgy tűnt valamin elmerengett
-44...Neil 46 volt. Szerinted nekünk mennyi jut? -felém fordította az arcát
-Anya, apa bogár! -Caroline mutatott az egyik fára, megzavarva az apja gondolatait-Mehetek?
-Menj csak. -felelte Billy, és követte a tekintetével, míg a kicsi, a fa tövéhez nem ért, ahol leguggolt és nézegette a rovarokat.

Figyeltem Carolinet egy percig, próbáltam elhessegetni a halál gondolatát.
Nem akartam elveszíteni Billyt, soha.
Ha ő meghalna, bizonyára abba én is belehalnék.

-Fiatalok vagyunk ezen gondolkozni. -bólogatni kezdtem, de ezzel inkább magam nyugtattam.
Billyre szegtem a tekintetem, szomorúnak tűnt.
-Én már így is tovább éltem, mint azt gondoltam volna. -megvonta a vállát
-Tessék? -döbbenten fordultam felé a felsőtestemmel
-Azt hittem, hogy megöl apám, vagy én magam. De nézd meg. -a kislányunk felé biccentett-Még mindig itt vagyok, és már ő is, és te is.
A vállához bújtam. -Együtt fogunk megöregedni és egymás kezét fogva álmunkban halunk meg. -motyogtam halkan. Elakartam hinni, hogy ez így lesz. Elnevette magát és nyomott egy puszit a fejemre.

____________________

Billy ledobta a pólóját maga mellé.
Volt vagy negyven fok, hőségriadót hirdettek, de ez sem akadályozta Hargroveot abban, hogy rágyújtson egy szál cigarettára.

Sue néni kocsijának a motorháztetője fölé hajolt miközben szerelte az járművet.
Az idős nő meglepően normális, sertepertélt folyton és még hideg sört is vitt ki a keményen dolgozó férfinak.

Billy nem is értette, anno, hogyan mehetett hozzá Dan Hargrovehoz a nő, hiszen míg élt az öreg az mindig kiabált.
Billy úgy vélte ez valamiféle Hargrove defekt lehet náluk. Sokszor ő is érezte, még mindig, azt a belső feszültséget ami ellen annyira küzdött.
Gyűlölte magát amiért hirtelen felindulásból cselekszik, vagy mond dolgokat.