Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Reménytelen

Csak ácsorogtam a kertben és néztem ahogyan Caroline játszik.
Billy felkapta és megpuszilta a homlokát, majd letette és folytatták a bogarak tanulmányozását.

Hátrapillantottam be a házba, láttam ahogy anya elsétál a folyosón csinosan felöltözve.
Mr Cooper és ő hivatalosan is egy pár alkotnak.

Az utóbbi pár hétben Billyvel csak lakótársként élünk egymás mellett, de legalább itt van, nem költözött el.
Az ominózus együtt tusolás óta eltelt időszak furcsa volt.
Mintha hirtelen megváltozott volna, nem érintett meg véletlenül, nem csapott a fenekemre, nem "méregetett."
Úgy tűnt már túl van azon amink volt egykoron.

Max a szobájában volt a barátnőjével.
Hallottam ahogy nevetnek, ahogy kibeszélik a fiúkat.
Olyan életet él amióta Neil nincs köztünk ami minden tinédzser álma.
Boldog és gondtalan, Lucassal a se veled se nélküled kapcsolata sem árnyalta a boldogságát.
Szeptembertől Chicagoban fog tanulni, még két hónap és elköltözik, összeszorult a szívem, hogy az én kishúgom elmegy.
Tudtam, hogy ez az élet rendje, de attól még kicsit fájt, hogy sosem jutott igazán időm arra, hogy a nővére legyek.

-Anya ez szép? -Caroline felemelt egy gusztustalan ízeltlábút. Kirázott a hideg a látványtól pedig nem álltam közel.
-Uh huh. Igen. -motyogtam mosolyt erőltetve magamra

A nyári napsütés megvilágította a szőke fürtjeit, amiket Billy elsimított a kicsi lány arcából.
Ült a fűben a kislányunk mellett és kacagott azon, hogy Caroline nem fél megfogni a bogarakat, sőt imádja analizálni azokat.
Még egy könyvet is kapott az apjától ami megnevezi a rovarokat.
Hosszú órákat töltenek azzal, hogy Billy elolvassa mi mi csoda és összehasonlítják a talált bogarakkal a képeket.
Természetesen megtanította a kicsinek, hogy el kell engedni őket, hiszen szabadon a legboldogabbak.

Én viszont nem voltam boldog szabadon, vágytam egy társra.
Billy betartotta a szavát és már nem jegyezte meg ha Harringtonnal összefutottam munka után, meginni egy shaket vagy kávét.
Plátói a kapcsolatom Steve-el, látom rajta, hogy ő többet szeretne, de én bizonytalan vagyok.

Megcsörrent a telefon és én beléptem a házba, hogy felvehessem.

-Igen? -babráltam a zsinórt miközben bámultam ki az ablakon a kertbe. Billy nevetett mikor Caroline majdnem orra esett és ő pont megfogta egy pillanattal azelőtt, emiatt a kicsi száját elhagyta egy csúnya szó.
Na igen Billy próbált nem káromkodni a gyermek előtt, de olykor kicsúszott a száján és Caroline mint egy szivacs, magába szívta ezeket a szavakat.

Hargrove gyorsan a kislány szája elé tette a kezét nevetve, majd suttogta, hogy nem szabad mert meghallom. Olyan volt mint egy rossz gyerek miközben röhögött az angyali külsejű kislányunkon, aki életében először káromkodott.

-Uh öh Billy ott van? -megszólalt egy női hang a telefon másik végén. Egy pillanatra lefagytam, kiszáradt a szám és nyeltem egy hatalmasat.
-Ki keresi?
-Sandra. -felelte a női hang
-Egy pillanat. -válaszoltam és letettem a telefont a konyhapultra majd kiléptem a kertbe.
Hevesen dobogott a szívem mikor Billy felé néztem. -Billy, keresnek telefonon! -kiabáltam a férfi felé aki rám sem pillantott csak legyintett egyet, Carolineal volt elfoglalva.

Megköszörültem a torkom és összefontam a mellkasom előtt a karjaimat. -Sandra az. -rossz volt kimondani ezt a nevet, pedig nem is ismerem a tulajdonosát.

Ekkor felkapta a fejét és rám nézett, egy pillanatig csak figyelte az arcomat majd visszapillantott Carolinera és valamit mondott neki, majd felállt és elindult felém.

Félre álltam, hogy be tudjon sétálni mellettem.
Úgy tettem mintha nem izgatna, hogy egy nő keresi.

Caroline felé lépkedtem és lehuppantam mellé mosolyogva ezután hátradőltem és az eget kémleltem.