Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Angyal

-Nagyon jó illata van! -vigyorgott Lucas anyámra a vacsoraasztalnál ülve
-Ez a specialitásom, remélem ízleni fog! -felelte kedvesen édesanyám és leült ő is közénk

Caroline ásítozott, elfáradt az óvodában.

-Lefektetem. -Billy eltolta a tányérját, megint csak nem evett anyám főztjéből. Ez már a harmadik alkalom volt. Nem értettem mi lehet az oka annak, hogy szinte érzem a feszültséget köztük.
A kislányom mellettem ült, Hargrove felénk lépett és karjába vette gyermekét majd elindult vele a szobájába.

-Nos, milyen napotok volt fiatalok? -anya bámulta Billy ajtaját, majd mosolyt erőltetve magára Maxre nézett, azután rám és végül Lucasra.
A kamaszok szinte egyszerre vágták rá, hogy szuper napjuk volt. Elkezdték mesélni a plázában töltött napjukat, én elvoltam a gondolataimban egészen addig míg meg nem hallottam a mozi szót.
-Alexával voltatok moziban? -a szájához emelte a villáját anya mosolyogva a fiatalokra
-Mi Steve-el voltunk -felelte Max értetlenkedve, lövése sem volt arról, hogy anyám miről beszél.
Megrúgtam az asztal alatt a lábát, ezt érezvén rám nézett döbbenten, majd a tekintetemből rájött, hogy falaznia kell nekem. -És Alexával, igen. -bólogatni kezdett mosolyogva Max, majd Lucas egy pillanatig csak próbálta feldolgozni mi is folyik éppen, és mikor eljutott az agyáig, hogy éppen hazudniuk kell miattam, bólogatni kezdett ő is.

Még csak az hiányzott volna, hogy anyám rájöjjön hazudtam neki a hollétem felől. Biztosan gyanakodni kezdett volna és én egyáltalán nem álltam készen beismerni, hogy Billyvel mit is tettünk ma az uszodában.
Nem akartam anyát megbántani, pont most mikor boldognak tűnik.
Magam sem tudtam meddig kell titkolóznom, vagy hogyan is alakul a dolog köztem és Billy között majd.

Befejeztem a vacsorát és körbepillantottam a konyhában. Tele volt a pult süteményekkel, a július negyedikei ünnepség miatt. Anyám nagyon fontosnak tartotta, hogy az emberek jó családnak gondoljanak minket. Minden erejével próbálta kivenni a részét a Hawkinsi életből, ami azt illeti sikerült is neki. Mindenki kedves, jó lelkű nőként ismerte. Itt Hawkinsban senki sem tudott a múltjáról, arról, hogy az apámmal való szakítást követően az alkoholba menekült.
Ebben a városban tiszta lappal kezdhetett új életet, de ebbe a kifelé tökéletes imidzsbe belezavartam én és Billy.
Ostoroztam magam amiatt, hogy elrontom a boldogságát, azt amilye van talán életében először.
Bűntudat járta át a lelkem amiért nem tudom elnyomni magamban az érzéseket amiket Billy felé táplálok.
Olyan nagyon küzdöttem magammal, de úgy éreztem bele halok ha nem lehetek a közelében.
De ha kiderül, hogy megint mindenki mögött kezdtünk viszonyba, akkor az, hogy fog elsülni?
Anyám összetörik? Megint az alkoholba menekül majd? Max mit szólna?

Maxine kikísérte Lucast.
A szerelmes kamasz párt, anya csillogó szemekkel nézte. Irigykedtem rájuk amiért ők együtt lehettek míg én és Billy nem.

-Majd én összepakolok. Menj pihenj, hosszú napod volt. -mosolyogtam anyámra miközben a mosogató elé álltam
-Egy angyal vagy kicsim. -megpuszilta a homlokom és finoman végig cirógatta az arcomat

Egy angyal... nem, nem voltam angyal. Egy angyal nem szerelmes a mostohatestvérébe és nem adja oda magát neki, közben mocskos dolgokat suttogva egymásnak.
Mindenki fejében élt egy kép rólam, a tökéletes naív és esetlen lány gyermeké.
De belül kiabáltam, mert én nem akartam ilyen lenni, de nem voltam elég bátor ahhoz, hogy ezt az emberek tudtára adjam.

________________

Caroline gyorsan álomba szenderült Billy mellett az ágyban. A férfi gyönyörködött a kislányában.
Jól megnézte azt a kis arcocskát és nyomott rá egy puszit majd sóhajtott egy hatalmasat.